Az újlaki obszerváns ferences kolostorban meghalt a 70 éves, nagybeteg Kapisztrán János. Holtteste hat napon át feküdt a ravatalon, ahol állítólag azonnal megkezdődött a csodák sorozata. Egy Boldizsár nevű helybeli tímár három éve béna és vak leányával megcsókolta a kihűlt kezet, mire a lány visszanyerte szeme világát, és kigyógyult a bénulásból. A pápai legátus utasítására október 29-én a barátok a kolostorkertben eltemették a környékbeliek által szentként tisztelt Kapisztránt, a csodák azonban sírjánál tovább folytatódtak. Szentté avatása egyaránt kívánatos volt az obszerváns ferenceseknek és Újlak földesurának, újlaki Miklósnak. Újlaki a templom egyik kápolnájában méltó módon újratemettette, majd utasítására 1458 őszétől 1460 áprilisáig a városi hatóság által delegált bizottság előtt megkezdődött a csodák jegyzőkönyvbe vétele. A két újlaki jegyzőkönyvben összesen mintegy 400 esetet jegyeztek fel; a vallomást tevők nagy része Újlakról és közvetlen környékéről származott, szinte teljes számban a parasztságból, illetve a mezővárosi polgárságból. A feljegyzett csodák nagy része valamilyen régóta tartó vagy gyógyíthatatlannak hitt betegségből való gyógyulás volt, tíz esetben számoltak be a török fogsásából történt szerencsés szabadulásról. A két évig tartó vizsgálat ellenére Kapisztránt csak 1690-ben avatták szentté, Újlak azonban így is az egyik legjelentősebb magyarországi zarándokhellyé vált.