Mégse vámpír a 16. századi velencei nő?

2012. június 1. 15:15

A vita akkor kezdődött, amikor három éve egy 16. századi Nuovo Lazzaretto-i tömegsír pestisben elhunyt áldozatai között olyan nőre bukkantak, akinek szájában téglát találtak. Matteo Borrini törvényszéki orvos (Firenzei Egyetem) akkor azt állította: ez az első ismert eset, hogy egy vámpírt így temettek el.

Az ilyen babonák igen elterjedtek voltak a középkori és újkori európai pestisjárványok idején, ami elsősorban a bomlás természetes folyamata félreértelmezésének számlájára írható. A sírásókat meglephette a látvány, mikor megpillantották a teste köré tekert lepléből magát "kievő" vámpírt – valószínűleg azonban csak annyi történt, hogy a bomlás során keletkezett maró hatású folyadékok miatt enyészett el az anyag.

A vámpírokkal kapcsolatos mítoszokban a szörnyeket a járványokkal kapcsolták össze. Velencében óriási pusztítást vitt végbe az 1576-os pestis, amely legalább 50 ezer embert, a város lakosságának közel a harmadát ölte meg, köztük a híres reneszánsz festőt, Tizianót. A sírásók valószínűleg azt akarták elérni a téglával, hogy a vámpír ne fertőzzön tovább – írta Borrini és kollégája, Emilio Nuzzolese a Journal of Forensic Sciences egyik 2010-es számában.

Néhány kutató ezzel szemben úgy gondolja, hogy szó sincs „kiűzésről”, a tégla egyszerűen csak beleesett az áldozat szájába. „Meglepőnek találom, hogy egy olyan fontos lap szerkesztői, mint a Journal of Forensic Sciences, közlik Nuzzolese és Borrini tanulmányát, amelyben nem adekvát tudományos bizonyítékokkal támasztják alá hipotézisüket” – fejtegette a Discovery Newsnak Simona Minozzi, a Pisai Egyetem antropológusa.

Minozzi a kutatópáros állításának megcáfolására olyan fotókat mutatott, amelyen az állítólagos vámpír mellett jól látszanak a különböző kövek, téglák és csempék. Ráadásul az áldozat állkapcsa hatalmasra nyílt, így szinte bármi belekerülhetett az idők során. A lepelre semmilyen bizonyíték sincs, a kulcscsont szokatlan elhelyezkedését pedig a koporsó falával is lehet magyarázni – írja Minozzi a Journal of Forensic Sciences májusi számában.

Minozzi „képtelenségnek” nevezte a vámpír-elméletet. „Sajnos ez elterjedt gyakorlat Olaszországban” – fogalmazott a kutató. „Ez valószínűleg azért lehet, mert a kutatásokra egyre kevesebb pénz jut az országban, a tudósok pedig szenzációs, a tudománytól távol álló felfedezésekkel próbálnak forrást szerezni és figyelmet kelteni maguk körül” – tette hozzá.

A vámpírok több ezer éve részei az emberiség hitvilágának, a modern figura azonban a 18. századi Balkánról és Kelet-Európából származik. Az állítólagos észlelések a romantika irodalmára is jelentős befolyást gyakoroltak, és többek közt ezekből született meg 1897-ben Bram Stoker Drakula című regénye is.

A közhiedelem szerint a járványban meghaltak mellé temetett „vámpírok” szomszédjaikból táplálkoztak, amíg elég erősek nem lettek ahhoz, hogy kimásszanak a föld alól, és újra megtámadják az élőket. A vámpírok azonosítása a halottak között a sírásók feladata volt: gondosan megvizsgálták a tetemeket, és amelyiket gyanúsnak vélték, annak téglát tettek a szájába. Borrini szerint ezt jelen esetben úgy erőltették bele a nő szájába, hogy annak néhány foga kitörött.