Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának egy körlevelével Mao Ce-tung bevezeti a nagy proletár kulturális forradalmat. A Liu Sao-csi miniszterelnököt hevesen bíráló akció célja azonos a szovjet perekével: általános tisztogatást kívánnak végrehajtani az apparátusban. Emellett az erőszakkal gyorsított tempójú modernizálás politikai feltételeinek megteremtésére törekednek. 1966 tavaszán megindulnak a Vörös Gárdák részben terrorisztikus akciói, amelyek során a diákok fellépnek a pártapparátus, a felsőbb rétegek kiváltságai és a nyugati befolyás ellen. Csak a népi felszabadító hadsereg, Mao hatalmi bázisa marad érintetlen. Mao célja egy új típusú ember megteremtése. Ehhez hozzátartozik a kulturális élet gyökeres átalakítása. A képzésben összekötik a fizikai és a szellemi munkát, az elméletet és a gyakorlatot, mégpedig politechnikai nevelés útján. Pártfunkcionáriusoknak és értelmiségieknek meghatározott időközökben mezőgazdasági vagy gyári munkát kell végezniük. A város és a falu között különbséget kívánják megszüntetni. A „Vörös könyvecské”-ben összefoglalt maói gondolatokra épülő kulturális munka elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a népességet Mao szellemében politikailag aktivizálják (a „Vörös könyvecske” példányszáma egymilliárd). A IX. pártkongresszuson 1969-ben bejelentik a kulturális forradalom végét. Mao a „kétfrontos harcban” megőrizte hatalmát.