2 óra 41 perckor a Karl Dönitz nagyadmirális vezette utolsó német birodalmi kormány megbízásából Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornoknak, a nyugati szövetségesek főparancsnokának reimsi főhadiszállásán aláírja az egész német haderő feltétel nélküli fegyverletételét. A haditengerészet részéről Hans Georg von Friedeburg tengernagy, a légierő nevében Wilhelm Oxenius tábornok írja alá.
A rendelkezések május 9-én 00 óra 01 perckor lépnek életbe. Ugyanazon a napon 00 óra 16 perckor a Berlin-Karlshorstban levő szovjet főhadiszálláson Wilhelm Keitel vezértábornagy, Hans-Jürgen Stumpff vezérezredes és von Freideburg tengernagy megismétli az aláírást. A Flensburg melletti Mürwikben székelő ügyvezető kormányt május 23-án a szövetségesek tényleges hatalmuknál fogva elmozdítják, és foglyul ejtik. A Német Birodalom, mint önálló állam megszűnt létezni.
A Tangermündénél az Elbán át Nyugatra átkelt 12. Német Hadsereg 100 000 katonájával amerikai fogságba vonul. A következő napokban a fennmaradt német csapatok megadják magukat a mindenütt előrenyomuló szövetséges egységeknek. Az általános zűrzavarnak ezekben a napjaiban a túlélő náci nagyságok megpróbálnak megszökni. Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője, és Hermann Göring birodalmi marsall, akiket Hitler árulás miatt megfosztott tisztségeiktől és kitaszította őket a Nemzetiszocialista Német Munkáspártból, menekülésben keresik az üdvösségüket. Göring május 9-én a szövetségesek kezére kerül, Himmler május 23-án brit fogságban öngyilkos lesz. Karl Dönitz admirális május 1-jén, egy nappal Adolf Hitler öngyilkossága után, átvette a kormány vezetését, amelyet Hitler politikai végrendeletében ráruházott. Hitler titkárának, Martin Bormannak egy távirata tájékoztatta Dönitzet, aki Plön mellett tartózkodott, Hitler öngyilkosságáról. A táviratilag köztársasági elnökké kinevezett Dönitz admirális ügyvezető kormányt alakított, amely azonban csak papíron létezett. Legfontosabb feladatát Dönitz abban látta, hogy Németország elkerülhetetlen fegyverletételét addig halogassa, amíg lehetőleg sok németnek sikerült keletről, a szovjet Vörös Hadsereg területéről nyugatra menekülnie. Ebből a meggondolásból kiindulva javasolja keleten a német kötelékek további ellenállását, míg nyugaton mielőbbi fegyverletételi tárgyalások megkezdését. Dönitz azt hitte, hogy Eisenhower tábornokot megnyerheti egy ilyen megoldás számára, noha tudott volt, hogy a szövetségesek csakis valamennyi német csapat egyidejű fegyverletételét fogadják el. Dönitznek a nyugati szövetségesek mellett és a Szovjetunió elleni döntése azonban az egymásra torlódó események közepette tárgytalanná vált. Von Friedeburg tengernagy a lüneburgi brit főhadiszálláson már május 4-én aláírta a dániai, a hollandiai és az északnyugat-németországi német haderők fegyverletételét.