A brit hadügyminiszterrel, Richard Burdon Haldane-nel folytatott 1912. februári tárgyalások kudarca után a birodalmi gyűlés új fegyverkezési programot hirdet meg: 1920-ig 41 csatahajót és cirkálót kell megépíteni. Haldane eredménytelen tárgyalásokat folytatott Theobald von Bethmann Hollweg kancellárral. Haldane csak akkor lett volna hajlandó szövetséget kötni, ha a németek csökkentik, vagy legalább lassítják flottájuk felfegyverzését. Amikor ebbe a haditengerészet vezetése nem egyezett bele, a császár és a kancellár azt ajánlotta az angoloknak, hogy kössenek semlegességi szerződést. Haldane ezzel a javaslattal tér haza. A brit kormány csak arra az esetre volt hajlandó semlegességét garantálni, ha Németországot éri támadás. Ezt azonban a berlini kormány kevésnek találta: ragaszkodott ahhoz, hogy a semlegesség kinyilvánítása minden olyan esetre vonatkozzon, amikor a német birodalom háborús konfliktusba keveredik.