1958-ban néhány társaságkedvelő funkcionárius közös találkozásokat szervezett Leányfalun, ahogy a Politikai Bizottság (PB) egykori tagja Gáspár Sándor emlékezik: „egy időben meghonosítottuk, hogy napirend nélkül leülünk és beszélgetünk”. Kádár János azonban ezeket „terméketlennek” találta, és alapvetően az ő elzárkózásán múlt, hogy nem lett folytatásuk. Gáspár szavai szerint a Kádár-korszakban a vezetésen belül „rideg légkör” uralkodott. A rideg pártvezető magatartásával, személyes példájával a többiek cselekedeteit is uralta, irányította, Az ő hétköznapi szokásairól viszonylag sokat tudunk. Az első titkárt árgus szemekkel figyelő volt politikustársai ugyanis sok apró részletet elárultak életéről, hétköznapi szokásairól. A moszkvai nagykövet, majd központi bizottsági titkár Szűrös Mátyás emlékei szerint például „sakkozás közben vagy dominózás közben elengedte magát. Közvetlen volt olyan szempontból, hogy nagy tárgyalások után este lazított, akkor leültünk egy pohár sörre, beszélgettünk, vagy filmeket néztünk. Mindig nagyon szerette nézni a természetről, a világról szóló rövidfilmeket, a híradósorozatokat.” Szigorú rendje volt azonban annak, hogy Kádár János a közvetlen munkatársak közül is kivel sakkozott, kivel ment futballmeccsre, kivel nézett filmeket vagy éppen kivel vadászott.

Első titkárként Kádár mindig kerülte a fényűzést, és puritán emberként jelent meg a nyilvánosság előtt. Nemcsak a közszereplésekkor, hanem a társaságon belül is így viselkedett, ennél fogva az ő visszafogottabb viselkedése, tartózkodóbb magatartása szabta meg a határokat. Ez a magatartás illett ugyanis leginkább a választott szerephez. Mint annak idején Horthy Miklós, a konszolidáció letéteményesének mutatta magát, és nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem az elittársaságon belül is.

Csak szerényen

Szabad idejében Kádár János a „klubtagoknak” mondott elvtársaival találkozott, sakkozott, kártyázott: a kultúrát irányító Aczél Györggyel, a titkárságát hosszú időn át vezető Sándor Józseffel, a Belügyminisztériumot vezető Biszku Bélával. Néha csatlakozott hozzájuk az ideológiai titkár, Szirmai István vagy az agitációs és propaganda ügyekért felelős Orbán László, illetve kezdetben még – a rendszer első éveiben Kádár helyetteseként számon tartott Marosán György. A Cserje utcai Kádár-villa historizáló stílusban berendezett szalonjában állt az a neobarokk sakkasztal, amely mellé a kiválasztott elvtársak odatelepedhettek. Többnyire azonban nem Kádáréknál gyűltek össze.

Az elegáns nappali egyik szegletében helyezte el az első titkár azt a minivizor televíziót, amelyet ajándékba kapott, és állítólag csak a május 1-jei közvetítések alkalmával kapcsolt be. (Ez is egyik oka lehetett annak, hogy idős korában mindinkább bezárkózott és eltávolodott a villa, illetve a központi bizottsági székház falain túli világtól.) Az első titkár tévét ugyan csak elvétve nézett, ám rendszeresen ellátogatott a Hungarofilm és a Filmigazgatóság Báthory utcai épületébe. Az úgynevezett filmigazgatósági vetítőben olykor felesége, máskor politikai bizottsági tagok vagy miniszterek társaságában nézett mozifilmeket.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. tavasz számában olvasható.