A Császár halálának körülményei még messze nem tisztázottak. Számos elmélet kering elhalálozásának okairól. De vajon kinek szolgálhatott előnyére az angolok legfőbb ellenségének eltűnése?

A Császár felismerhetetlen. Vonásai megnyúltak, színe halvány, mint a viasz. A Sas már csak árnyéka önmagának 1821. április közepén. Napóleon Bonaparte már évek óta hasfájásra panaszkodik. Az első rendellenességek 1816-ban jelentkeztek. A fájdalmak azóta annyira intenzívvé váltak, hogy már akadályozza szokásos sétájában longwood-i háza körül.

Környezete eleinte nem sokat gyötrődött miatta. A Szent Ilona száműzöttjeinek gyakran volt miért szenvedniük a szigeten addig töltött hat év során, mind az éghajlat, mind az élelmezés okozta kellemetlenségek miatt. S ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy fogságának kezdete óta a bukott Császár annyira meghízott, hogy a börtönőrök csak „kis kövér embernek” hívták, mindjárt megértjük, hogy közelállóiban miért nem keltett azonnal riadalmat a Császár egészségének megromlása.

1821. április 15-én Napóleon lediktálja végrendeletét, ami már nyugtalanítani kezdi őket. És megvan rá az okuk. 1821. május 1-én Louis Marchand, Napóleon személyi szobacselédje riasztja környezetét. Urát keléskor rosszullét fogta el és vissza kellett feküdnie, ami nem volt szokása. Miután visszautasította az angol orvosok látogatását, akiket Hudson Lowe, a sziget kormányzója küldött hozzá, a Császár több órára félig kómás állapotba süllyed. Amikor magához tér, a délután kezdetén, kéri, hogy fiának mellszobrát helyezzék a kandalló párkányára, az ágyával szembe. Ezután újra eszméletét veszti.

Másnap lélegzete sípolóvá válik. És ritka világos pillanataiban is úgy tűnik, delírium rabja. Egy enyhébb nap után, május 4-én este Napóleon újra elájul. Zaklatott éjszaka következik. Május 5-én, hajnalban elérkezik az agónia.

A Császár környezetének tagjai egymást követik az ágynál, hogy utoljára leróhassák tiszteletüket, de ő már nincs jelen: se nem látja, se nem hallja őket. Reggel 7 órakor motyog néhány szót. Louis Marchand hallani véli: „Franciaország... Franciaország...”. Napóleon újra elveszti eszméletét. Csak a délután végére nyitja fel újra szemét, és egy utolsó nekifutásra összefüggéstelen szavakat mormol, amelyekből az „élén” és a „hadsereg” szavakat lehetett érteni, majd kileheli lelkét. I. Napóleon 51 évesen bevégezte életét.

Cselédje lejegyzi a halál pontos idejét (17 óra 49 perc) és elsiet, hogy értesítse az angol hatóságokat. Hudson Lowe személyesen érkezik a helyszínre május 6-án, hogy megállapítsa fogvatartottjának elhalálozását. Ekkor brit orvosok, jelesül Thomas Short, Archibald Arnott, Francis Burton és Matthew Lewingstone, nekilátnak a boncolásnak. Jelentésükben azt írják, hogy a Császár fogvatartásának kezdete óta pocakot növesztett. Idézet a jelentésből: „Első ránézésre a test igen elhízottnak tűnik, amelyről egy alhasi bemetszés során is megbizonyosodhattunk: ott az altestet fedő zsírréteg több, mint másfél hüvelyk vastagságú.”

Ezután egyenként megvizsgálják az elhunyt szerveit. „A hasat felnyitván láthatóvá vált, hogy a beleket fedő szövet is rendkívül hájas. A szív normális nagyságú, de vastag zsírréteggel van körülvéve. A szívpitvarok és szívkamrák semmi rendkívülit nem mutatnak, egyedül az izom színe sápadtabb, mint amilyennek lennie kéne. A gyomrot vizsgálva feltűnt, hogy ez a zsiger súlyos betegség székhelye: erős tapadó anyag tölti be a gyomor felső felületét egészen a máj bal lebenyének homorú felületéig; miután félrehúztuk, felfedeztünk egy fekélyt a gyomorfalon a gyomorkaputól egy hüvelykre, amely elég nagy volt ahhoz, hogy a kisujjat bele lehessen dugni. A gyomor teljes belső felülete, majdnem teljes hosszában, rákos elváltozást mutat, tele megkeményedéssel, amelyek rákos daganattá alakulnak. A gyomort majdnem teljesen megtölti egy folyadék, amely kávézaccra emlékeztet” — írják [korabeli] orvosi terminusokat használva. Szerintük ez a gyomorban található daganat okozta a halált. Tehát rák ölte meg Napóleont, ahogy apját, Charles Bonaparte-ot is.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tél számában olvasható.