Az 1420-ban megkötött troyes-i szerződés kapcsán, amely kimondja a burgundi hercegség és az angolok közötti szövetséget, mindkét fél megpróbál befolyást gyakorolni a franciaországi trónviszályra. A véres hatalmi harcok a VI. (Őrült) Károly francia király fölött gyakorolt régensség során lobbantak fel. A kormányzással Orléans-i Károly herceget bízták meg a trónörökös, (VII.) Károly jóváhagyásával. Burgundia, franciaországi hatalmának elvesztésétől félve, elfoglalta Párizst 1418-ban. A városon belüli szövetségeseik beengedték a Rettenthetetlen János vezette burgundi csapatokat, amelyek megszállták Párizst, és vérfürdőt rendeztek az orléans-i herceg hívei; az armagnacok között. A trónörököst, (VII.) Károlyt elűzték székhelyéről. Ám ezzel a belpolitikai zavargások nem értek véget. Rettenthetetlen Jánost 1419-ben a francia trónörökössel folytatott béketárgyalásai közben meggyilkolták. János utódja, Burgundiai (Jó) Fülöp ezek után megpróbálja a troyes-i szerződésben az angolok segítségével konszolidálni hatalmát Franciaországban. A szerződés megerősíti az angol király (V. Henriknek a francia király lányával kötendő házassága révén) igényét a francia koronára VI. (Őrült) Károly halála után. A törvényes trónörökösről, (VII.) Károlyról nem is vesznek tudomást. Őrült Károly 1422-ben bekövetkezett halála után az ellentétek Angliával mégis fennmaradtak, mivel VII. Károlyt hívei az angol király trónigényével szemben Franciaország uralkodójának nyilvánítják. A fenti események képezik a hátterét G. B. Shaw leghíresebb történelmi témájú drámájának, a "Szent Johanná"-nak.