A varsói kerületi bíróság hivatalosan újra engedélyezte a Szolidaritás nevű – hét éve betiltott – lengyel szakszervezet működését. Az eredetileg 1980 augusztusában alapított Szolidaritás a rendkívüli állapot 1981. december 13-i kihirdetése után illegálisan dolgozott tovább. Vezetőit – köztük Lech Walęsát – és több mint 6000 hívét (részben) 1986-ig fogva tartották. Ezentúl a Szolidaritás az ország összes üzemében működhet a hivatalos OPZZ szakszervezet mellett, kiadhat napilapot, és gyűléseket tarthat. Azt az utat, amely „az állam legfőbb ellenségétől” („Der Spiegel”) egy legális politikai erő elismeréséig vezetett, a kerekasztalnál folytatott tárgyalások egyengették, ahol a kormány és az ellenzék képviselői nyolc hétig tartó vita után 1989. április 5-én közös nyilatkozatot írtak alá. A megállapodást, amelynek az a feladata, hogy kivezesse Lengyelországot a gazdasági és társadalmi válságból, Walęsa az évszázad szerződésének nevezte. Az állam kommunista vezetői először engedik az ellenzéket beleszólni az ügyek intézésébe; a politikai klubok és egyesületek – nem pártokról van szó! – szabadon működhetnek. A megállapodás júniusra országgyűlési választások megtartását is előírja, melyek során a lakosok szabadon dönthetnek a parlamenti (Szejm) képviselők 35%-áról, valamint az új második kamara (szenátus) 100 tagjáról. A későbbi fejlemények azt igazolják, hogy míg az elnyomás összetartja a mozgalmakat, a szabad működés engedélyezésekor a széthúzó csoportok erősödnek meg.