Három nappal a spanyol főváros bevétele után a győztes Francisco Franco tábornok, a jobboldali felkelők vezére befejezettnek nyilvánítja a spanyol polgárháborút. Két nap múlva, az európai nagyhatalmak példájára az USA is elismeri Franco Spanyolországát. A francóisták győzelme a köztársaság és „vörös Spanyolország” teljes vereségét jelenti. Százezrek menekülnek el Spanyolországból, emigrálnak Dél-Franciaországba, Mexikóba, Dél-Amerikába és a Szovjetunióba a diktátor engesztelhetetlen bosszúja elől. Majdnem az összes foglyul ejtett köztársasági tisztet kivégzik. 1942-ig Franco, állítólag kétmillió ellenfelét tüntette el a börtönökben és a lágerekben. A közel három éve tomboló véres, szörnyű polgárháború 110 000 emberéletet követelt a nemzeti és mintegy 175 000 halottat a köztársasági oldalon. A légitámadások során 15 000 polgári személy halt meg, további 25 000 hunyt el betegségben vagy pusztult éhen. A baloldali külföldieket internálták, sokuk Sztálin áldozata lett. A spanyol polgárháború gyűlölködése és terrorja szinte megelőlegezi a második világháborút (1936. VII. 17-18.; 1937. IV. 26.).