Az áradások ellen építhették dombjaikat az amerikai őslakosok
2011. május 25. 11:55
Az éves tavaszi áradások idején Louisiana a gátak, töltések, csatornák kora előtt még víz alatt volt, így az állam északkeleti részén található dombrendszer az elemek elleni harc legfőbb fegyverét jelentette az őslakosok számára.
Watson Brake a nyugati félteke első ismert építészeti eleme, amelyet Reca Bambourg Jones 1981-ben fedezett fel az Ouachita-folyónál, Monroe (Louisiana) mellett. A régészeti lelőhely tizenegy, ovális alakban elhelyezkedő dombot foglal magába, amelyek magassága különböző, 1 métertől a 7,5 méterig terjednek.
Joe W. Saunders (Északkeleti Állami Egyetem) a helyszínen talált faszénen elvégzett radiokarbonos vizsgálatok után megállapította, hogy a helyet i.e. 4000 és 2800 között lakták, a dombon pedig i.e. 3500-ban kezdődtek meg az építkezések. Mivel Saunders a kapott időintervallumot valószínűtlennek tartotta, ezért törvényszéki geológusokat kért fel, de meglepő módon a szakemberek eredményei őt igazolták.
Jóllehet ötezer év eróziója és áradásai már eltűntették a bizonyítékokat, Saundersnak sikerült új leleteket találnia Watson Brake-nál. Ezek meggyőzték őt abban, hogy a falu nem egész éven át lakott település volt, hanem egy olyan hely, ahol a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek húzták meg magukat az Ouachita folyó kiöntésének következtében.
Watson Brake azonban több mint egy az áradások miatt épült egyszerű menedékhely. Mivel funkcionális értelemben nincs magyarázat a dombok ovális elhelyezkedésére, ezért Gordon Freeman (Alberta Egyetem) fizikus úgy gondolja, hogy ezek a körök csillagvizsgálásra szolgáltak, időben pedig Stonehenge-t is megelőzték.
Az Egyesült Államok délkeleti részének újabb dombépítési hullámára Watson Brake után 400 évvel került sor. A kagylókból és kövekből épített körök legnagyobbja a Darien (Georgia) melletti Sapelo Inland-nél található. Ezek a tengerparti kagylókörök átmérőjüket tekintve rendkívül változatosak, a 4,5 métertől a 76 méterig terjednek, a három legmagasabb pedig a 20 métert is eléri. Számos elmélet látott napvilágot az építmények funkciójával kapcsolatban, a legvalószínűbb magyarázat, hogy a nagy viharok és a magasra csapó hullámok ellen szolgáltak menedékül az ottlakók számára.
A három „kagylódombot” i.e. 1000 körül hagyták el, a bennszülött népcsoportok azonban a keleti parton tovább folytatták ebbéli tevékenységüket. A dombok építése azonban nem csak az amerikai őslakosok „kiváltsága” volt, számtalan ilyen építészeti elem található szerte a világban, köztük Mandzsúriában, Koreában, Japánban és Skandináviában, a dán kormány például 25 ezer újkőkori és bronzkori dombot nyilvánított védetté.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
