Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Serfőzdék Miskolcon a 18. században

2010. augusztus 25. 09:37 Dobrossy István

<

Szigorúan bántak a serfőzőkkel

Ahogy a város az uradalommal, úgy a bérlő a várossal perlekedett. 1715-ben jegyezték föl, hogy egyikőjük, bizonyos Holler Jakab Rozsnyóról egy vörösrézöntő mestertől rendelt üstöket. Ezek azonban útközben elvesztek. Így a város magisztrátusa Rozsnyó városához fordult, hogy kerestessék meg Miskolc város serfőző üstjeit. Az eredményt nem ismerjük, a bérlők hangoskodását viszont feljegyezték, ami érthető is, hiszen akkora bérleti díjat kellett fizetniük, mint amilyen arányban adózunk mi napjainkban.

1741-ben statutum született arról, hogy a sör után külön jövedelem jár a városnak. A korcsmárosnak minden hordó után egy tallér „nyereség adót" kellett fizetnie. S hogy mindenki védte a maga termékét, példa rá egy 1720-ban keltezett feljegyzés, amely szerint a főzde bérlője kifakadva írja, hogy „Rimaszombatban moslék a pálinka az én pálinkám ellen. Itczéjét 18 poltúra helyett, nekem mégis 10 poltúrán kell adnom".

A város valóban szigorúan bánt a serfőzőkkel, főleg ha a termék „gyarló" volt vagy egyáltalán nem volt, mert elfogyott. „A gyarló ser miatt és nyakasságának megzaboláztatására, az jó sernek nem léte és az város korcsmáinak üressége miatt" Holler uramat salamoni ítélettel két hordó jó bor büntetésre ítélte a város. A magisztrátus kimondta, „ha jobb sere nem lészen", kétnaponként egy hordó jó bort fog lefoglalni a serfőző mesternél.

Elődeink tehát a rossz serfőző büntetését borban határozták meg, majd később pénzben is. Érdekes minőségjelző fogalom volt a „tzankó-sör", a korabeli szóhasználatban ez sárvizet jelentett, amivel legfeljebb a falusi embert lehetett becsapni. Büntetésként fizettek hordópénzt vagy karikapénzt. (Karikafa volt a hordó neve, s ha nem volt tiszta a hordó, akkor fizettették a serfőzővel ezt a meg nem határozott összeget.)

Egyszóval Miskolc sem volt csak borivó, lakói közül nem kevesen hódoltak a serivás szenvedélyének, főleg ha a mester jó sört is főzött. Ezt már a 19. század szokása szerint illett a kocsma bejárata fölé helyezett rúdról lógó szalmacsutakkal jelezni.

Befejezésül csak annyit: 1678-ban említik forrásaink először a seritalt. Azóta pontosan 331 év telt el, s nemcsak a sör minősége, hanem a fogyasztás szokásai is jócskán megváltoztak az eltelt évszázadok alatt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Serfőzdék Miskolcon a 18. században

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra