Kőkori kőraktár lehetett Marden Henge

2010. augusztus 2. 14:08 The Guardian

Úgy fest, hogy a prehistorikus lakomából maradt eszközöket és tárgyakat meglehetősen alapos műgonddal távolították el a résztvevők. A disznócsontokat, hamut, tányérokat és edényeket egy lerakodóhelyen gyűjtötték össze, amelyeket később vékony agyagréteggel borítottak be. Az utóbbi két hétben az English Heritage munkatársai fokozatosan megszabadították a leleteket a területet borító agyagrétegtől, s meglepődve tapasztalták, hogy mindent úgy találtak, ahogyan a prehistorikus korban, 4500 évvel ezelőtt az utókorra hagyták.

A wiltshire-i Marden Henge már évszázadok óta tartja izgalomban a régészeket. A körépítmény a két leghíresebb, s a turisták által leglátogatottabb hely, Stonehenge és Avebury között helyezkedik el, de mindkettőnél sokkal nagyobb területet foglal magába – Avebury 11,5 hektáros területével Marden Henge a maga 14 hektárjával áll szemben –, így leszögezhetjük, hogy itt volt Nagy-Britannia legnagyobb körépítménye és egyben az egyik legmagasabb mesterséges dombja.

A három héttel ezelőtt megkezdett munkálatok az elsők voltak azóta, hogy Geoffrey Wainwright, az English Heritage egykori főrégésze és csapata 1969-ben először ásót fogott. Wainwright akkor azonban csak a terület egy kis sarkát térképezte fel, ezért a régészeket szó szerint sokkolta Marden Henge hatalmas kiterjedése, s a rájuk váró munka mennyisége.

A helyszínen talált neolitikus épületeket például nagyon sokáig a körépítmény szintjének közepén keresték, pedig azok eredetileg a töltés tetején helyezkedtek el. „Mindannyian rossz helyen kerestük őket” – mondta Jim Leary, az ásatások vezetője, majd hozzátette: „Újra kell gondolnunk a többi körről kapcsolatos elméleteinket. Egyszerűen elképesztő, hogy a felszínhez mennyire közel találtuk meg őket – de ezzel egyszersmind a további ásatásokkal kapcsolatos terveinket is újra kell írnunk.”

Az egyetlen rendelkezésre álló, a 18. századból származó térkép szerint a domb egy alacsony, fákkal megerősített képződmény volt, amely egykoron tizenhárom méter magasra nyúlt. Két angol régész, Sir Richard Colt Hoarenek és William Cunningtonnak a 19. században írt szedett-vetett feljegyzései óta nem hagyja nyugton a kőépítmény a kutatókat, az írások ugyanis állatcsontokról, megégett fákról és emberi maradványokról tesznek említést. Az ásatások helyét azonban a – területre később terveik szerint visszalátogató – két régész úgy hagyta, ezért a domb összeomlott. Egy mardeni farmer később betemette az árkot, a domb földjét pedig eladta.

A régészek még nem találtak arra bizonyítékot, hogy Marden Henge folyamatosan lakott terület lett volna. Mike Parker Pearson professzor szerint például az emberek csak időnként – főképp rituális eseményekre és ünnepi lakomákra – használhatták a területet. Kérdés, hogy ha nem templom, falu, temető vagy farm volt, akkor milyen funkciókat töltött be Marden Henge – Leary szerint a választ a helyszínen talált kő munkaeszközök és kőrétegekben lakozik: ha egy busz méretű követ annak eredeti helyétől el akartak vinni Stonehenge-be, akkor az a hegyvidéki táj egyetlen természetes átkelőhelyén, Mardenen keresztül történhetett – mondta el a régész. Az építők pedig a világ leghíresebb prehistorikus építményének befejeztével egyszerűen elhagyták Mardent, de előtte még eltakarították a lakomából származó maradékaikat.