Eduard Amvroszijevics Sevarnadze Mamatiban látta meg a napvilágot. 1951-ben elvégezte a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága mellett működő pártiskolát, majd 1959-ben Kutaisziban a Pedagógiai Főiskola történelem karán kapott tanári diplomát. Húsz évesen lett a kommunista párt tagja, s 1972-ben már ő volt a Grúz Kommunista Párt első titkára. Korábban belügyminiszterként működött. 1974-ben bekerült a szovjet Legfelsőbb Tanácsba, 1976 márciusában pedig a szovjet kommunista párt (SZKP) Központi Bizottságába, 1978-ban megválasztották az SZKP Politikai Bizottságának póttagjává, 1985-ben rendes tagjává. Azután vált világszerte ismertté , hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov szovjet pártvezető, a kommunizmus bukásához vezető peresztrojka szülőatyja a szovjet külügyminiszteri posztot bízta rá. A peresztrojka melletti elkötelezettsége olyan `áttöréseket` eredményezett, mint az afganisztáni kivonulás, Kelet-Európa `szabadon engedése` (majd a változások nyomán bekövetkező fokozatos szovjet haderőcsökkentés), az egységes Németországhoz, továbbá Kínához, Japánhoz, de mindenekelőtt az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok új alapokra helyezése. Heves belpolitikai támadások érték, ezért 1990 decemberében lemondott. 1992 elejétől szülőföldje problémáira összpontosította figyelmét. A polgárháborús helyzetben azok oldalán állt, akik elűzték az önkényuralmi törekvésekkel vádolt Zviad Gamszahurdia államfőt. 1992 márciusában hazatért, majd kinevezték a legfelsőbb államhatalmi szerv, az Államtanács elnökévé. Ősszel a grúz parlament elnöke lett. 1992 novemberében Grúzia államfőjévé választották. 1992 végén megkeresztelkedett és felvette a Georgiosz keresztnevet. 2000-ben újabb öt éves elnöki mandátumot kapott. Az 1990-es években két merényletet is túlélt. 2003 novemberében lemondott, miután kiderült, hogy a parlamenti választásokon súlyos csalásokat követtek el.