Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Rituális kutyaáldozat a középkori Kánában

2009. április 11. 15:03 MTI

Rituálisan áldoztak fel kutyákat Kánában, Magyarország legnagyobb egybefüggő Árpád-kori településén, amelyet egy lakópark építését megelőző ásatások során, 2003 és 2005 között tártak fel Budapest XI. kerületében. A 200, földbe mélyített lakóházból álló falu "születése" a 12. század közepére tehető, s valamikor a 14. század közepén néptelenedett el.

<

Mint arról Daróczi-Szabó Márta, a Kánában talált állati maradványokat vizsgáló archeozoológus beszámolt, négy kutyakölyök csontváza került elő fejjel lefelé fordított edényből, tíz felnőtt egyedet gödrökben földeltek el, s egytucatnyi további ebcsontvázra bukkantak a házak alapzata alá temetve.

A kutató három csoportba sorolta az előkerült kutyacsontokat. "Az első csoportot az egyértelmű kutyaáldozatok alkotják, a másodikat a 'profán' módon elföldelt ebek, a harmadik csoport pedig valahol e kettő között helyezkedik el, olyan csontvázakkal, vagy koponyákkal, amelyek elhelyezésében rituális szándékot lehet gyanítani. A kutyakölykök az első kategóriába tartoznak, csontvázaik más fajok maradványaival együtt fejjel lefele fordított edényekből kerültek elő, amelyek feltehetőleg építési áldozatként szolgáltak. A kifejlettebb és a felnőtt ebek a másik két kategória állatai" - hangsúlyozta a kutató.

Ismertetése szerint a kutya, mint áldozati állat, régóta ismert külföldön és Magyarországon egyaránt. A egyik legkorábbi ilyen lelet az izraeli Ein Mallahában került elő, egy olyan 12 ezer éves temetkezésből, amelyben az elhunyt bal keze mellett egy kölyökkutya csontváza feküdt. "A fazékba rejtett kánai kutyáknak mindössze egy hazai párhuzama akad: a Debrecen-Fancsika középkori lelőhelyéről került elő három olyan edény, amelyekbe egy-egy kifejlett eb koponyáját helyezték" - mondta. Hasonló rítus szerint, lefelé fordított edénybe elföldelt más áldozati állatok, elsősorban háziszárnyasok, illetve tojás más magyarországi középkori lelőhelyről is előkerültek, de találtak ilyeneket a 17-18. századi házakban is.

Mint az archeozoológus kifejtette: országszerte ismert hiedelem volt, hogy az új ház áldozatot követel. Ezért általános volt, hogy az első éjszakán olyan személy (élőlény) aludt az új házban, akinek a haláláért nem kár, ám a leginkább kutyát, macskát, házityúkot zártak be a még üres házba. Előfordult házityúk, macska, vagy valamilyen állati eredetű termék, leginkább tojás befalazása. A kánai edényekből is került elő tyúk, tojás, az egyik fazékba egy macskát helyeztek, illetve négy csuka is gazdagította az áldozati állatok számát.

Daróczi-Szabó Márta ismertetése szerint a megtalált középkori állatcsontok száma húszezres nagyságrendű. "Az áldozati állatokat kivéve ez konyhai hulladék, tehát a fogyasztást jelzik. A település húsellátásának jelentős részét a szarvasmarhák biztosították: a meghatározható fajú csontok több mint fele tőlük származott" - magyarázta.

A szarvasmarha után a legelterjedtebbek a kiskérődzők voltak, amelyektől a fellelt csontok 12,5 százaléka származott, s köztük magasabb arányban voltak juhok, mint kecskék. A csontleletek 10 százaléka sertéstől származik, s mindössze 3,3 százalékos a háziszárnyasok aránya. A vademlősök és a halak aránya alig több mint 1-1 százalék. A hal minden bizonnyal jelentősebb szerepet játszhatott Kána lakosainak táplálkozásában, de a kisméretű halcsontok jóval porózusabb szerkezetűek, mint az emlősök csontjai, így kevésbé maradnak fenn. "A nem húshasznú állatok között a kutyák 'vezetnek' 11,6 százalékkal, de nem szabad elfelejteni, hogy mivel számos váz került elő többé-kevésbé épen, ez a tény jelentősen emeli a csontok darabszámát" - magyarázta.

Daróczi-Szabó Ágnes adatai szerint a lócsontok aránya 9 százalékos. Bár a kutató a lovakat a nem húshasznú állatok közé sorolta, 12 olyan csontot is találtak, amelyeken a vágásnyomok egyértelművé teszik, hogy esetükben konyhai hulladékról van szó. "Az összes lócsonthoz viszonyítva arányuk azonban olyan csekély, hogy ezek alapján nem beszélhetünk a lóhús rendszeres fogyasztásáról az Árpád-kori Kána faluban. A macskacsontok aránya nem éri el az 1 százalékot, még kisebb a szamarak aránya. Összességében elmondható, hogy az előkerült állatcsontok alapján Kána faluja beleillik az Árpád-kori táplálkozásról az eddigi eredmények által alkotott képbe, illetve az állatáldozatokkal tovább árnyalja azt" - állapította meg az archeozoológus.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Rituális kutyaáldozat a középkori Kánában

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra