Internetre kerül az európai civilizáció

2008. október 27. 10:03 Spiegel Online

Az Európai Közösség nagyszabású kezdeményezésében novembertől több millió európai kulturális kincs lesz elérhető az interneten: a kontinens egyfajta digitális lenyomataként is jellemzett gazdag kulturális enciklopédia a tervek szerint minden jelentős emléket bemutat majd. Az Europeana elérhetővé teszi a könyvtárak, múzeumok és nemzeti intézmények raktárainak polcain porosodó könyveket, térképeket, festményeket, fotókat, filmeket, stb., és mindezt teljesen ingyenesen.

A honlapnak jelenleg csak bemutatóra szánt változata létezik, ám az EU információs, és médiaügyi biztosa, Viviane Reding ígérete szerint ez november 20-án megváltozik majd, és kétmillió digitalizált elem válik elérhetővé angol, német és francia kísérőszöveggel. A látogató az oldalra lépve rákereshet például a Mona Lisára: első találatként a képet kapja meg, majd vonatkozó információként az összes, azzal kapcsolatos munka, alkotás vagy éppen szakmunka is megjelenik majd, az európai történelem idővonalára helyezve.

A nagyszabású kezdeményezést a Google digitalizálási törekvéseivel szemben hozták létre: a keresőóriás könyvtári projektje 2004-ben indult el, és annak keretében eddig 10 millió könyvet, és más munkát digitalizáltak. A fő hangsúly ott az amerikai irodalmon van - legalábbis oldalszámokban. Európa kezdettől ellenkezését fejezte ki egy tengerentúli multinacionális vállalat profitorientált kulturális beavatkozása ellen, ezért Jacques Chirac elnöksége alatt a franciák létrehozták a nagy riválisnak szánt Quaero keresőt, amely azonban 2006-ban végleg megbukott. 2005-ben a franciák - ennek előszelét érezve - öt másik európai állammal közösen rendelkeztek az Európai Digitális Könyvtár kialakításáról, amely később az Europeana indítását eredményezte.

A kezdeményezés azonban nem egy magányos projekt, ami csak nyeli a pénzt: a digitalizálás során a résztvevő országok összes hasonló, jelenleg és korábban folyó munkálatait is közös irányítás alá vonták, így az ott létrehozott adatállományok a széttagolt adatbázisok helyett egy közös helyre kerülnek. A munkálatok során nagyon fontos volt a kompatibilitási gondok megoldása is: a szabványok kidolgozása és pontos követése nélkül ugyanis minden hasonló munka átláthatatlan és kezelhetetlen adatállományok tömkelegét hozta volna. Emellett nagyon fontos volt a lehetséges duplikátumok kiszűrése is, hiszen Reding hivatala szerint „senkinek sincs szüksége a Faust huszonhét digitális másolatára”.

Külön problémát jelentett a prioritások meghatározása, azaz annak eldöntése, hogy mit szkenneljenek, és olvassanak be elsőként, és mely művek várhatnak a sorukra. Végül a nemzeti kultúrák főbb elemeit választották ki elsőként bemutatandónak, és ezeken belül is elsőbbséget élveztek az olyan kiemelt kincsek, mint Gutenberg Bibliája, vagy épp a Magna Carta. Azt mindenek felett létfontosságúnak tartották, hogy a döntések teljesen politikamentesek legyenek, így a politikusok kulturális ügyekben nem ítélkezhettek, az a könyvtárak és levéltárak szakértőire maradt. Ezen belül persze ugyanakkora küzdelem volt, hiszen intézményenként más és más elemeket látnak elsődlegesen megőrzendőnek.

A legtöbb digitalizálás állományvédelmi célokkal indult, és azokkal az igazán sérülékeny darabokat szeretnék megőrizni az utókornak. Ezek azonban nagyon hamar kinövik magukat, és a szimpla állományok beolvasását később teljes gyűjtemények virtuális másolatának elkészítése követi. A lényeg itt is a kompatibilitás, azaz, hogy az adatbázisban, majd később az interneten is hozzáférhető adatok szabványos meta-adatokkal rendelkezzenek. Ezek létrehozása pedig komoly figyelmet követel, mert míg a szkennelés, fotózás és digitalizálás „csupán” egyfajta technikai kérdést jelent, az állomány feldolgozása, kereshetővé, és több szempontból elérhetővé tétele komoly szakmai munka lehet.

A folyamat egyelőre döcögős, de a Bizottság szerint 2010-re, amikor az állományban közel 10 millió elem szerepel majd, már zökkenőmentesen haladhatnak majd. Emellett egy hasonló projekt esetében kiemelten fontos az adatbiztonság kérdésének megoldása is, hiszen arra is gondolni kell, hogy a most létrehozandó fájlformátumok akár 15 év múlva is elérhetők és megnyithatók legyenek. A szervezők éppen ezért már most is úgy végzik a beolvasásokat, hogy az adatok könnyen alakíthatók, kezelhetők és konvertálhatók legyenek a jövőben is.