A hivatásos katonatiszt Sárospatakon született 1893. június 26-án. Az első világháborút főhadnagyi rangban harcolta végig. A II. világháború előtt és alatt, 1935-40 között Magyarország moszkvai katonai attaséja volt, majd 1942-ben frontszolgálatra vezényelték. A II. magyar hadseregben Stomm Marcel altábornagy, tüzérparancsnok helyetteseként vezérőrnagyi rangban szolgált, s vele együtt esett fogságba 1943. február 3-án Voronyezs közelében. A tábornok előbb a szovjet Állambiztonsági Minisztérium butirkai börtönébe, majd innen a Moszkva melletti Krasznogorszk hadifogoly táborába került, ahonnan 1948. május 22-én - súlyos vesegyulladás miatt - az akkor még Moszkván kívül eső Ljublino rabkórházába szállították. Itt halt meg - tisztázatlan körülmények között - állítólag vesesorvadás következtében. Két nappal később temették el a krasznogorszki temetőben. Több évtizedes sikertelen nyomozás után 1993 végén megtalálták sírját, majd földi maradványait 1994. június 11-én szülővárosában helyezték örök nyugalomra.