A magyar történeti festészet jelentős képviselője Óbecsén látta meg a napvilágot. Barabás Miklós tanítványaként kezdetben akvarell tájképeket festett. A szabadságharc alatt az ütközetekről készült festmény-sorozatának nagy része elpusztult. Az 1860-as évektől számos nagy falikép-megbízást kapott. 1890-ben a Nemzeti Múzeum képtárának őre, később pedig az Országos Képtár igazgatója volt. Nyugodt, szabályos komponálási módjával, sötét színezésével különösen a falfestészet terén a legmagasabb színvonalat képviselte. Műveinek egy része a Vigadó lépcsőházában, mennyezetén és a Keleti pályaudvar indulási csarnokában látható. Főként történeti festményeket és portrékat (Liszt Ferenc, Deák Ferenc) és életképeket alkotott. Triesztben halt meg 1899. március 11-én.