A methodista egyház alapítója Epworth-ban látta meg a napvilágot. Az oxfordi egyetemen tanult, majd pap édesapjának segédkezett, s 1728-ban ő is anglikán pap lett. Eközben Oxfordban testvére, Charles `Szent Klub` néven közösséget szervezett, amelynek tagjai szabályozott életmódjuk - methodus vitae - miatt methodistáknak nevezték magukat. Oxfordba visszatérve John is csatlakozott a társasághoz, és - saját bevallása szerint - 1738. május 24-én este háromnegyed nyolckor megtért. Ezután a klub tagjai másokat is megtérésre buzdítottak, ezért az anglikán klérus kitiltotta őket a templomokból. A methodisták ezentúl a szabad ég alatt prédikáltak. Wesley első beszédét 1739. április 2-án Bristol mellett tartotta, s bár kezdetben nem volt célja, mozgalma kinőtt az egyház kereteiből. Wesley erre megszervezte a methodista egyházat. Az anglikán egyházból kivonult methodisták a szükségből erényt kovácsoltak, s nagy missziós tevékenységbe kezdtek, kikötve, hogy a lelkészeknek nem szabad három évnél tovább egy helyen prédikálniuk. Mindamellett Wesley methodista felekezete lényegében megtartotta az anglikán egyház hittételeit. Jellegzetes tanításuk viszont, hogy a megtérés annak érzelmi átéléséből áll, és az üdvösség biztos érzését és tudatát nem a szentségek adják, hanem közvetlenül a Szentlélek nyilvánítja ki a léleknek. Londonban hunyt el 1791. március 2-án. A methodista egyház főként Angliában és Észak-Amerikában terjedt el, körülbelül 20 árnyalatra szakadt, s ma több mint 40 millió követője van.