Múlt-kor.hu

Fürdőfejlesztések a török kori Budán

Fürdőfejlesztések a török kori Budán

2008. május 15. 13:00 Papp Adrienn

A budai pasa fürdőket épít

Budán a hódoltság alatt mindkét típusba tartozó fürdőt építettetek, mára azonban csak a termálfürdők (ilidzsák) maradtak fenn. Részletes leírásukat a 16-17. századi utazóktól ismerjük (pl. Hans Derschwam - 1553, Evlia Cselebi - 1667). A nyugati utazók meglepetéssel látták ezeket a hatalmas épületeket, hiszen hasonló fürdők nem voltak jellemzőek az akkori Európában. A két legnagyobb és építészetileg is legszebb fürdő a Rudas, illetve a Császár fürdő. Mind a kettőt az a Szokollu Musztafa pasa építtette, aki a leghosszabb ideig (pontosabban 12 évig (1566-1578) volt budai pasa, és a nagyvezír unokaöccseként komoly befolyásra tehetett szert. Ma mindkét fürdőnek csak nagyjából a fele áll, impozáns előcsarnokukat elvesztették: a kupolájuk még vélhetően a visszafoglaló háborúk környékén beomlott, de falait csak a II. világháború után bontották el.

Nézze meg galériánkat a fürdők feltárásáról!

A 16-17. században a Rudas fürdőbe, törökkori nevén a "Zöld oszlopos fürdőbe" a mai Erzsébet híd irányából lépett be a vendég egy nagy, kupolás előcsarnokon keresztül, ahol át is öltözhetett, vagy akár kávézhatott, pipázhatott, majd a mai legészakibb (az Erzsébet hídhoz igen közel fekvő) terembe léphetett. A Duna felőli termébe ma is egy szép, lépcsős díszű törökkori ajtón keresztül léphetünk be. Innen a mainál lényegesen szűkebb ajtó vezetett az oszlopos, kupolás medencetérbe, ahol a török korban csak egy medence volt, mégpedig a középső. Ez a medencés terem volt a fürdő legbelső, forró helyisége, oszlopos kialakítása pedig az Oszmán Birodalomban is ritkaságszámba ment. A fürdő török nevét is adó zöld oszlop ma már nem áll, helyét csak találgathatjuk, de a falakba beépítve ma is nagy mennyiségű zöld követ (andezitet, illetve andezittufát) találhatunk.

A másik tabáni fürdő, a Rác fürdő lényegesen kisebb, ám legépebben megmaradt törökkori fürdőnk. Itt az előcsarnok, az átmeneti helyiség, a forró helyiség és a magánfürdő is áll, kisebb-nagyobb sérülésekkel. A fürdő törökkori része ma az utcáról szinte egyáltalán nem látszik, annyira körbeépítették a századok folyamán. Ennek a csigaházként növekedett épületnek a legbelső magját alkotja a hódoltság kori fürdő. Egykor egységes, nagy előcsarnokát ma 18-19. századi falak tagolják kisebb terekre, így hangulata és funkciója teljesen megváltozott. Márványpadlójának részletei azonban fennmaradtak, s talán majd láthatóak is lesznek, födéme azonban már nem áll. A dongás átmeneti helyiség hatszögű felülvilágítóival épebben őrződött meg, és a fürdő egyik egyedi megoldása is itt került felszínre: egy kis medence állt itt az oszmánok idején.

A fürdő forró helyisége lényegesen kisebb a Rudas vagy a Császár méreteinél, talán ezért is nevezték a törökkorban "Kis fürdőnek". A nyolcszög alaprajzú tér közepén helyezkedik el a medence, a falak mentén pedig padka fut körbe. A terem szép díszei az ajtóval szemközti falon elhelyezkedő falfülkék, és a padkák fölött záródó szamárhátívek. Ebből a teremből továbbhaladva lehetett a magánfürdőbe lépni, ami egy kis, négyzetes, kupával fedett terem volt. Érdekessége, hogy ebben is egy kis medencét alakítottak ki még a törökkorban. Sajnos a 19. század végén kupoláját elbontották, falait erősen visszabontották (a jelenlegi felújítás során ennek visszaépítését tervezik) A fenti két fürdő körül a 16-17. században nem park volt, hanem egy teljesen kiépült városrész, mecsetekkel, boltokkal, kutakkal, házakkal.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Fürdőfejlesztések a török kori Budán

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra