1941-ben hegedű szakon végezte el a Zeneművészeti Főiskolát. 1941-42-ben Rózsahegyi Kálmán színiiskoljában tanult, mellette táncórákat vett. Eleinte revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel. 1945-49-ig a főváros majdnem minden magánszínházában játszott. 1949-től az Operettszínház táncoskomikusa volt. Boszorkányos tánctudása, megnyerő modora, könnyed humora az operett meghatározó egyéniségé tette. Az 1970-es évektől a Thália Színházban, prózai darabokban is nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban és konferansziéként is népszerű volt. Sokat szerepelt filmen, tv-ben, rádióban. Élete utolsó éveiben rendezett is. Előadássorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg. Külföldön is népszerű volt. A világ több országában fellépett színházi együttesekkel vagy önálló műsoraival. Könyvei: Az operett csillagai, Fejvadászat, Ne vegyél komolyan, Akiket én szeretek, Operett, Szeretném, ha szeretnének, Mulató a Nagymező utcában, Kétszáz kedvenc közelről, Botrányos malom, Mindent bele. Jászai Mari-díjjal 1956-ban és 1961-ben tüntették ki, kiváló művész címet 1985-ben kapott. Budapesten hunyt el 1992. október 8-án. Fia, Róbert dzsesszzenész, leánya, Hajni színész lett.