Antonio de Curtis Gagliardi Griffo Focas, a bizánci császárok kései leszármazottja, egy munkáslány és egy márki fiának gyermeke volt. Az I. világháború után lett színész: revü- és varietészínpadokon lépett fel. Rendkívüli komikusi képességeit az 1930-as évek második felében a filmrendezők is felfedezték és mintegy száz filmben játszott. Jóllehet életének utolsó éveiben teljesen megvakult, haláláig színészként dolgozott. Filmjeivel - amelyek közül sokat Magyarországon is bemutattak - világszerte fergeteges sikert aratott. Különösen a II. világháború után készült filmjei maradtak mindörökre emlékezetesek. Egyebek között olyan kiváló rendezők foglalkoztatták, mint Vittorio De Sica, Alberto Lattuada, Eduardo De Filippo, Pier Paolo Pasolini. Leghíresebb filmjei: Lámpaláz az arénában (1948), Csoda Milánóban (1951), Rendőrök a tolvajok (1951), Toto színesben (1952), Nápoly aranya (1954), Toto a pokolban (1955), A kegyelmes úr mégis marad (1961), Mandragóra (1965), Madarak és ragadozó madarak (1966). Rómában hunyt el 1967. április 15-én.