Záhíruddin Mohamed a későbbi Bábur (arabul: tigris), Dzsingisz kán és Timur (Tamerlán) leszármazottja Fergánában látta meg a napvilágot. A mongol eredetű barlasz törzsből származott, amelynek elszigetelt tagjai sokáig éltek törökök lakta területeken, s nyelvükben és szokásaikban törökké váltak. Édesapját korán elvesztette, s ő lépett a helyére a fergánai trónra. Később azonban el kellett hagynia szülőhelyét. Bábur apja egész életében arra törekedett, hogy visszaszerezze Timur birodalmának fővárosát, Szamarkandot, a fiú apja példáját követte, 10 évig sikertelenül próbálta elfoglalni a várost. Híveivel végül Afganisztánban alapított birodalmat 1504-ben. A delhi szultán legyőzésével megalapította az 1857-ig fennálló indiai török birodalmat. Széles látókörű író és államférfi volt; vallásjogi kérdéseket boncolgató tanulmányokat, verseket írt. Fő műve a csagatáj irodalom legérettebb alkotásának tekinthető Bábur viszontagságai című memoár, amely szerzőjének kalandos életét meséli el. Az indiai Agra-ban hunyt el 1530. december 26-án.