A zsidó családból származó Jonas Mönchengladbach-ban látta meg a napvilágot 1903. május 10-én. Apja textilgyártulajdonos és a helyi zsidó közösség elöljárója volt. Anyját Auschwitzban gyilkolták meg. Tanulmányait Freiburgban, Berlinben, Heidelbergben és Marburgban végezte. 1933-ban először Nagy-Britanniába, majd 1935-ben Palesztinába vándorolt ki. Később különböző kanadai, izraeli és amerikai egyetemeken tanított. Filozófiai munkásságának uralkodó témája az egyháztudomány volt, de előszeretettel kutatta az ember és a természet kapcsolatrendszerét is. `A világot megjavító emberre vonatkozó dogmák átalakításának prófétájaként` jellemezték filozófus társai. Filozófiai vizsgálatok és a metafizikai vélekedések című munkáját a `filozófia testamentumának` tartják. Jelentős műve még A semmi és az örökkévalóság között, a Szervezet és szabadság, A felelősség élve, Az isten fogalma Auschwitz után és A tudomány, mint személyes élmény. Munkásságát számos kitüntetéssel és díszdoktori címmel honorálták. New York-ban érte a halál.