A Nemzeti Színház első színésznemzedékének egyik vezető tagja, a romantika legjellegzetesebb képviselője Nagybányán született 1807. november 11-én. Városi írnokból lett színész 1826-ban (vagy 1828-ban). Első sikereit Nagyváradon aratta, 1831-ben lépett fel először Pesten. A Dunántúli Színjátszó Társulat tagja lett, az 1830-as években Kassa, Kolozsvár és a budai Várszínház voltak főbb állomáshelyei. 1837-ben a Nemzeti Színház megnyitóján ő mondta ki az első szót Vörösmarty színháznyitó prológusában az Árpád ébredésében a színpadon. A színháznak haláláig tagja maradt, s rendezett is. A forradalom idején nemzetőrnagy, 1849-ben követte a kormányt Debrecenbe is. 1854 januárjában lépett fel utoljára, agyvérzése miatt volt kénytelen elbúcsúzni a színpadtól. A legszélesebb skálájú magyar színészek egyike volt, a könnyű bohózattól a daljátékon át a drámáig és operáig mindenben kiválót nyújtott. A romantikus kor egyik szépségideálja volt.