A köztársaság eszméjét hirdető író Velencében született 1867. január 29-én. Radikalizmusa miatt többször bebörtönözték. Első művei kisregények, amelyekben szülőföldjének jellegzetes alakjait, szokásait vonultatja fel: Májusvirág (1896), A kunyhó (1896). Második írói korszakában lélekábrázoló regényeket írt: A székesegyház (1903), a Vérző aréna (1908). Harmadik ciklusát az Argentínában töltött éveitől ihletett regények alkotják: Mindenki asszony (1912). Legismertebb műve Az Apokalipszis négy lovasa (1916) című háborúellenes regénye. Írói stílusára főleg Zola naturalizmusa hatott. Korabeli népszerűségének titka szenvedélyességében, színes leírásaiban, gazdag, népies nyelvében keresendő. Menton-ban érte a halál.