Radákovits József néven Fürgedpusztán született 1823. április 7-én. A szabadságharc alatt Arannyal együtt a Nép Barátja című lapot szerkesztette. Bár a lap magas példányszámot ért el és politikai megítélése aránylag kedvező volt, Arany és Táncsics joggal hibáztatták a szerkesztő vállveregető, tudálékos modorát, műnépies nyelvét. Világos után fogságba vetették, kiszabadulása után csak az irodalomnak élt. Az 1850-60-as évek egyik legolvasottabb írója volt. Szinte évente jelent meg regénye, ezenkívül tárcákat, népies életképeket és anekdotákat írt a korabeli lapoknak. Népszerűségét elsősorban annak köszönhette, hogy a Világos utáni elnyomatás és önkényuralom éveiben regényeinek témáját a reformkorból vette, s műveiből olvasóinak a remény és vigasz illuzióját nyújtotta. Minden összevetve azonban a népiesség kevésbé igényes, zsánerképes, oktató változatának képviselője volt. Olykor Jókai követőjét látták benne, holott az ő műveiből teljesen hiányzik a romantika. Bécsben érte a halál.