A somogynagybajomi születésű író a Nyugatnál kezdte pályafutását, első tanulmányait a folyóirat az 1920-as években közölte. Babits és Osvát voltak irodalmi pártfogói. Főként a francia irodalommal foglalkozott, a két háború közötti időszak legjobb francia íróitól fordított, s számos tanulmányt írt - többek között Balzac, La Fontaine, Montaigne, Sand művészetéről. Fordításai közül két Flaubert-regény, a Bovaryné és az Érzelmek iskolája emelkedett ki. Proust-fordításaiért kétszer kapott Baumgarten-díjat. Babits `a francia irodalom legkomolyabb szakértőjének` tartotta. 1950-től az ELTE-n modern francia irodalmat adott elő. 1937-ben megkapta a francia Becsületrendet. Budapesten hunyt el 1981. július 7-én.