Krakkóban született 1898. augusztus 20-án, majd a Jagelló egyetemen végzett 1921-ben. Már korán érdeklődni kezdett a relativitáselmélet iránt, 1920-ban Berlinben Einsteinnel is megismerkedett. Doktori disszertációja a fényhullámok viselkedése volt, a relativitáselmélet figyelembevételével. 1929-ben a lvovi egyetem adjunktusa lett. 1933-ban a Rockefeller-alapítvány támogatásával Cambridge-be utazott. Itt a nemlineáris elektrodinamika elméletének új magyarázatát adta, Max Bornnal való együttműködésének eredménye a Born-Infeld elmélet. Ezután 1936-38 között Einsteinnel vizsgálta együtt az égitestek általános relativitáselmélet szerinti mozgását. Közös könyvük, A fizika evolúciója 1938-ban jelent meg. 1938-tól 1950-ig a kanadai Torontó egyetemén tanított. 1950-ben hazatért és a varsói egyetem professzora lett. Fő kutatási területe a relativitás- és a kvantumelmélet volt. Munkássága jelentős lökést adott a lengyel elméleti fizika fejlődésének. Több népszerűsítő könyvet írt, magyarul is olvasható az Akit az istenek szeretnek, amely Galois francia matematikusról, a modern algebra megalapozójáról szól, valamint Einsteinnel közös műve, Hogyan lett a fizika nagyhatalom? címmel. Az MTA tiszteleti tagja volt. Varsóban érte a halál.