Mormon politikus pályázik az amerikai elnöki székre
2008. január 10. 12:00
Az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb vallási csoportja hetek óta az amerikai elnökválasztás fókuszában van: több politikus ugyanis a mormon vallást gyakorolja.
Népszerű lett az eretnekek gyülekezete
Utah államot a mormonok igazgatják, de jelentős befolyással bírnak Arizonában és Idahoban is. Mind a republikánusok (Mitt Romney elnökjelölt), mind a demokraták (Harry Reid szenátor) soraiban megtaláljuk őket. A mormon egyház tagjainak száma és hatalma egyre növekszik, és Amerika már aligha tekinthet rájuk szektaként. Az elmúlt hetekben különben is megnőtt az érdeklődés irántuk: könyvek, TV-műsorok, tudósok foglalkoznak a témával, és maguk az érintettek is szívesen beszélnek vallásukról.
Megnövekedett népszerűségük miatt azt hihetnénk, hogy a mormon egyház a nyitottság korszakába lépett, de a mormonok már ezt megelőzően is többször keltették ezt a látszatot. Vezetőik és a tudósok, újságírók közötti viszony inkább ellenséges: az egyház kiközösíti azokat a kutatókat, akik írásaikban előnytelen színben tüntetik fel a mormonok történetét, és a mormon levéltárosok senkinek nem engednek bepillantást az egyház irataiba. Egyik vezetőjük óvott a kendőzetlen igazság megismerésétől, ha az veszélyezteti a hitet.
|
 |
|
Mitt Romney republikánus elnökjelölt választási beszédének egyetlen témája mormon hite volt, kizárólagos célja pedig a mormon-ellenes előítéletek eloszlatása |
A mormonizmus elfogulatlan vizsgálata még soha nem volt ennyire fontos, de nehezebb sem. Egyik decemberi beszédében Mitt Romney megindítóan beszélt a vallási toleranciáról, valamint a mormonizmus és a többi keresztény felekezet közötti hasonlóságokról, de semmi lényegeset nem mondott a mormon teológiáról és történelemről.
Egy kampányoló politikustól persze nem is várható, hogy olyan kényes témákról beszéljen, mint a mormonok rasszizmusa (1978-ig tilos volt feketéket pappá szentelni), vagy a többi emberhez fűződő, sokszor ellentmondásos viszonyuk. A témában elmerülő történészek és újságírók viszont túl gyakran kapják azt a vádat, hogy kedvezőtlen képet festenek az egyházról.
A mormonok történelme elvileg jól dokumentált: Joseph Smith, az egyház alapítója, 1829-ben fordította le a Mormon könyve című szent iratot, amelynek szövegét arany lemezekre vésve egy titkos rejtekhelyen talált meg. A következő évben a könyv már meg is jelent. Eretnek nézeteik - a halottak megkeresztelése, az eredendő bűn tagadása, a Mormon könyvnek a Biblia részeként való értelmezése, és a többnejűség hirdetése - miatt el kellett hagyniuk Ohiót, és Missouriba majd Illinoisba mentek. Útközben sokakat sikerült áttéríteniük, de még több ellenséget szereztek, mígnem 1844-ben egy Carthage nevű kisvárosban a feldühödött csőcselék lelőtte Smith-t.
A mormonok mindig is szenvedélyesen gyűjtötték a dokumentumokat, és genealógiával is sokat foglalkoztak, tehát nem lehet azt mondani, hogy semmibe vették volna a történelmet. Sőt, szinte senki nem tett ennyit a családfakutatók munkájanak segítségére: a UTAH-i Genealógiai Társaság anyakönyvi
mikrofilmezési projektek keretében az Angol Nemzeti Levéltárral, több USA állambeli levéltárral alakított ki együttműködést mikrofilmek digitalizálására.
Ez persze érthető is, hiszen Pál apostolnak a korintusbeliekhez írt első leveléből a mormon próféták azt olvasták ki, hogy minden hívő ember elérheti őseinek visszamenőleges megkereszteltetését, tehát üdvösségét. Eszerint a hívő feladata, hogy kutassa fel őseit, amit az Utah állambeli mormonok szorgalmasan végeztek és végeznek, eddig mintegy 14 milliárd egyén adatait kutatták fel. Az ezeket tartalmazó mikrofilmeket a Little Cottonwood Canyon titkos alagútjaiban őrzik. A mormon felekezet 1959-ben kapott engedélyt, hogy a Magyarország területén lévõ egyházi anyakönyveket is mikrofilmre vegye, azaz film másolatot készíthettek az anyakönyvekrõl. A mikrofilm másolatok az Országos Levéltárban találhatók, és - a legutolsó 100 év kivételével -kutathatók, olvashatók, korszerû mikrofilm-olvasóval.
De mint minden egyházban, itt is azt várták a hívő történészektől, hogy a hitet védelmezzék. A közösség történelmének leírása - Joseph Smith 1820-as első látomása, amikor Isten szólt hozzá, a Mormon könyve megírása, az üldözések évtizedei, a Utah államba való megérkezés, a poligámia 1890-es megszűnése, a 20. század első évtizedei - nagyrészt ebből a hitbuzgalomból született. A mormonok igaz egyháznak tekintik magukat, amelyet egy igaz próféta vezetett az ellenséges világgal szemben. A nem mormon történészek viszont szélhámosnak tartják Smith-t.
Az 1940-es és 1950-es években egyes mormon szakértők megelégelték a rájuk kényszerített jámborságot, és olyan írásokat kezdtek publikálni, amelyek nem egyeztek az egyház hivatalos álláspontjával. A leghíresebbé Fawn Brodie 1945-ben megjelent "No Man Knows My History" (Senki sem ismeri a történetemet) című könyve vált, amely meglehetősen szkeptikusan és tiszteletlenül meséli el Joseph Smith egyházalapító élettörténetét és természetfölötti cselekedeteit. A mű nagy megbotránkozást keltett az egyházon belül, Brodie-t kiközösítették. Az írónő igen befolyásos mormon családból származott, kiközösítése jelzés volt, hogy bizonyos témákat nem érdemes bolygatni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
