Európai szövetség okozta az indián birodalmak vesztét
2007. december 14. 12:00
Azok az indiánok, akik először találkoztak az angol gyarmatosítókkal, sokkal kifinomultabbak és intelligensebbek voltak, mint ahogy azt korábban gondoltuk.
Jó eséllyel tárgyaltak az indiánok
1621. március 22-én különös találkozóra került sor Új-Angliában a bennszülött indiánok és az európai gyarmatosítók között. Az indián küldöttséget egy zavarba ejtő hármas vezette: Massasoit, a délkelet-massachusettsi wampanoeg szövetség nagyfőnöke, Samoset, az északi törzsek nagyfőnöke, és Tisquantum, akit Massasoit fogoly-tolmácsként hozott magával. Massasoit kitűnő politikus volt, de a népét érő sorscsapásokat ő sem tudta elhárítani. A törzs akkorra vészesen meggyengült, és attól lehetett tartani, hogy ősi ellenségeik lerohanják őket. Az egyetlen megoldást a tenger felől érkező idegenek jelentették.
Az európaiak körülbelül egy évszázaddal azelőtt érkeztek először Új-Anglia partjaira. Fura lények voltak, akik sok mindenhez nem értettek, ami a bennszülöttek számára alapvető volt, de gyönyörű csecsebecsékkel rendelkeztek, amelyeket el lehetett cserélni. Az indiánok idővel megtanulták, hogy miként kezeljék az idegenek jelenlétét. A wampanoeg törzs kereskedett velük, de csak korlátozott mozgási lehetőséget biztosított a számukra. A szárazföld belsejében lakó indiánoknak nem engedték meg az európaiakkal történő közvetlen kereskedést. A vészterhes időkben Massasoit úgy döntött, hogy szövetséget köt az európaiakkal: megengedi nekik, hogy korlátlan ideig a földjén maradjanak, ha azok segítenek az ellenséges törzs elleni harcban.
1621. március 17-én Samoset egyedül és fegyvertelenül jelent meg az angolok szegényes telepén. Rövid tárgyalás után ajándékokkal távozott, majd nem sokkal később visszatért, de már öt férfi társaságában. A tárgyalások ismét eredménytelenek voltak. Március 22-én Samoset és Tisquantum folytatták a puhatolózást, de nem jutottak semmire. Közben Massasoit és az emberei is megjelentek a közeli folyó partján, mire az európaiak visszavonultak. Az egyik Winslow nevű idegen túszként ajánlotta fel magát, mire Massasoit, Tisquantum és még 20 fegyvertelen indián besétált az idegenek Plymouth-nak nevezett falujába, és tárgyalni kezdtek. A találkozó a mai napig az amerikai történelem egyik fontos mérföldköve.
Tisquantum (vagy más néven Squanto) szerepe a történetben igen érdekes: a döntő jelentőségű találkozó után Plymouth-ba ment, és élete hátralévő részét ott töltötte. Ez idő alatt megtanította a zarándokokat a különböző mezőgazdasági módszerekre, amelyek létfontosságúak voltak a túléléshez. Azt azonban soha senki nem kérdezte meg, miért is segített Tisquantum azoknak, akik elfoglalták szülőföldjét. Ugyanez vonatkozik Massasoit európaiakkal kötött szövetségére is, amely rövid távon ugyan előnyös lehetett a wampanoagok számára, de hosszú távon a pusztulásukhoz vezetett.
A gyarmatosítók az isteni gondviselés megnyilvánulásának tekintették az indián ellenállás elmaradását, a későbbi magyarázatok pedig az európai technológiának tulajdonították az európaiak sikerét. Az eddig uralkodó nézetek szerint az őslakosok sorsa előrelátható volt, hiszen nem állíthatták meg a gyarmatosítást. Az 1970-es években azonban olyan kutatások kezdődtek, amelyek már nem tartották gyámoltalan és jelentéktelen embereknek az indiánokat. "Az indiánok megpróbálták irányítani a sorsukat, és gyakran sikerrel is jártak, de meg kellett tanulniuk, hogy a következmények nem olyanok voltak, amiket vártak."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
