Budapesten született 1897. június 30-án. A budapestu tudományegyetemen történelem-latin szakot végzett, gazdaságtörténetből doktorált (1923). 1945-től társadalom- és politikatörténeti kérdéseket, utóbb a magyar polgári történetírás fejlődését tanulmányozta. Maradandót alkotott a gazdaságtörténet, a magyarországi feudalizmus története és a historiográfia területén. Ezekben a témakörökben jelentek meg történetírói pályájának kiemelkedő munkái a régi magyar űrmértékekről, a legrégibb iparososztály eredetéről és a rendkívül nagy levéltári anyagra épülő könyve a középkori pénzügyletekről. Mivel a történelem szakos hallgatóknál egyre inkább ritkaságszámba ment a latin nyelvtudás, az irányítása alatt Magyarország 1000 és 1526 közötti történetének a tanulmányozásához összeállított szöveggyűjtemény latin nyelvű darabjait lehetőleg az egyes források legjobb kutatói fordították és magyarázták. Az egyetemi levéltárosképzés kezdeményezője volt, és három évtizeden át a nemzedékek egész sorát nevelte a tudomány szeretetére. Egyetemi jegyzeteket készített és társszerzője volt a Magyarország története (1957) című egyetemi tankönyv első kötetének. Tanítványainak legkorábbi nemzedékéből olyan történész-akadémikusok kerültek ki, mint Hanák Péter, Székely György, Szabad György. Főbb művei: Régi magyar űrmértékek (Századok, 1923); A legrégibb magyar iparososztály kialakulása (Századok, 1928); A középkori pénzüzletek története Magyarországon 1000-1458 (1932); Egyetemes művelődéstörténet (1935); A magyar társadalom kialakulása a honfoglalástól 1918-ig (1947). Budapesten hunyt el.