Az 1870-es években több tudós foglalkozott a elektromos világítás problémájával. Az ívfénylámpa megjelenése után Alekszandr Lodigin orosz feltaláló 1872-ben rájött arra, hogy az a lámpa miért adott gyengye fényt. Ezt naplójában így írta le: `A két szénrúd végén lévő kúpot egyetlen hengerrel helyettesítve, amelynek felülete azonos méretű, illetve csökkentve a henger átmérőjét, növelve a hosszát, ugyanazzal a hengertérfogattal és következésképpen ugyanazzal az árammal nagyobb világítófelületet kapok... Ily módon a két széncsúcstól eljutottam az egyetlen vékony szénpálcához, amely nem fogy el.` Tehát Lodigin újfajta lámpájából eltűnt az ív, de ott maradt a fény. Az orosz feltaláló villanylámpájában egyetlen izzó szénpálca adta a fényt.