1873 és 1888 között Göttingenben, ezután Baselben volt egyetemi tanár. Élete fő műve A próféták teológiája, mint az izraeli vallás belső fejlődéstörténetének alapja a próféták irodalmi hagyatékát, szemléletük új vonásait etikai, pszichológiai módszerekkel, szinte romantikus beleéléssel tárta fel. Számos jelentős metrikai tanulmányt is írt, külön is kutatta több próféta hagyatékát. Jelentősek a Zsoltárok könyvéhez írt kommentárjai. Fontosabb egyéb művei: Kozmológia és vallás (1892), A titok a vallásban (1896), Az Ószövetség keletkezése (1897).