Kalandozások Pannóniában: középkori műkincstolvajok fosztogatták a latin gyarmatot
2007. október 9. 13:00
Az ókori utazó Azaumtól (Almásfüzitőtől) nyugatra haladva néhány római mérföld megtétele után érte el Pannónia egyik legnagyobb települését és légióstáborát, Brigetiót.
A mai Komárom településrésze, Szőny területe rejti nagyrészt az egykori légióstábort és a polgári települést. Aquincummal ellentétben itt a romok felett épületek, vasútvonal, gyártelepek találhatók, így bármilyen meglepő, felszíni emlékekkel nem találkozhatunk. Annál gazdagabb az évszázadok alatt előkerült leletanyag. A város különböző részein elhelyezett szarkofágok sokasága adja mindenki tudtára a település ókori történetét. Brigetio érdekessége még, hogy az ivóvizet Tata melletti forrásokból szállították ide: a kutatók megtalálták az egykori `vízvezeték`, aquaductus nyomait is.
A rómaiak a Duna partján a Vág folyó túlparti, kvádok lakta torkolatának szemmel tartására hozták létre Brigetio legiótáborát, a túlsó oldalon pedig a folyótorkolatot és a Római Birodalomba való átkelést ellenőrző Celamantia (Izsa-Leányvár) katonai táborát. Az első, fa-föld típusú római katonai táborban egy segédcsapat állomásozott. Ezt váltotta fel az 540 x 430 méter nagyságú, legkésőbb a 2. század elején épített, kettős árokkal körülvett tábor. A brigetiói tábor a kiterjedt úthálózat révén állt kapcsolatban a pannóniai határt védő többi légióstáborral, valamint a tartomány belsejében elhelyezkedő településekkel.
Brigetio római eredetére a közép- és kora újkori utazók, térképészek, mérnökök és a kincsrablók is felfigyeltek. A brigetiói romokat Mátyás király történetírója, Bonfini is megemlítette, aki egy hajdan volt "latin gyarmatról" írt. Brigetio első vázlatát, a tábor és a vízvezeték még jól látható maradványait az olasz Luigi Marsigli gróf vetette papírra 1726-ban megjelentetett, a Duna menti római emlékeket leíró művében. 1747-ben Mikoviny Sámuel császári mérnök egy bolthajtásos, két német mérföld hosszú vízvezetékről írt, amely a tatai forrásvizeket vezette Brigetio városába.
Az emlékek nagy része azonban sajnos elpusztult, a kőanyagot felhasználták az új épületek építésére. A második világháború végén készült légifelvételeken jól látható még az amfiteátrum, a katonai tábor és az épületek körvonala. Itt állt viszont a MOLAJ kőolaj finomítója, amely nem kerülhette el a Szövetségesek bombázását. Ekkor is több római emlék semmisült meg.
A szőnyi vásártéren jelenleg a polgári település freskókkal gazdagon ellátott épületeinek részleteit hozzák a felszínre a régészek. A leletek egy része a Klapka György múzeum állandó kiállításán tekinthető meg, a kőanyag pedig a monostori erődrendszer több épületében került elhelyezésre. A római hagyományokat egy helyekből álló lelkes csapat, a Legio Brigetio ápolja.
Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu, romanage.blogter.hu
szerkesztőségét!
