A modern szerves kémia egyik megalapozója Euskirchen-ben látta meg a napvilágot. Alapvető jelentőségűek a cukorkémiai területen elért eredményei: értékes felfedezéseket tett az aminosavak összetételére és a polipeptidek szintézisére vonatkozóan. A polipeptid elnevezés egyébként tőle származik. 1899-ben ő valósította meg a purin szintézisét, de több egyéb purinvázas vegyületet is előállított, s kidolgozta szintézisüket is. 1903-ban ő fedezte fel a dietil-barbitursavat, s ez tette lehetővé a Veronál nevű gyógyszer későbbi előállítását. Bebizonyítván, hogy a monoszacharidok több értékű alkoholok oxidációs termékei, ő osztotta a cukrokat aldózokra és ketózokra. A cukrok térszerkezeti vizsgálataival ő teremtette meg a klasszikus sztereokémiát. Tanulmányozta az optikailag aktív vegyületeket, ő állította elő a lizint, és ő fedezte fel a prolint. Tanított is, Erlangenben, Würzburgban, majd Berlinben volt katedrája. 1902-ben kémiai Nobel-díjat kapott `a cukrok és purinvázas vegyületek szintézise területén végzett rendkívüli munkája elismeréseként`. Berlinben hunyt el 1919. július 15-én.