Október 6-a egy asszony szemével
2007. október 5. 17:00 M. Lovas Krisztina
A Batthyány-emlékév kiemelten jeles évfordulója alkalmából annak jártunk utána, hogy Batthyány Lajosné Gróf Zichy Antónia miként viselte férje letartóztatását, elítélését és kivégzését.
<
Koncepciós vádak a miniszterelnök ellen
|
Batthyány Lajos |
Több mint féléves fogság után Batthyány perének főtárgyalása 1849. augusztus 16-án kezdődött. A kijelölt hadbíró, Ludwig Leuzendorf százados, aki egyben az ügyész és a védőügyvéd szerepét is alakította, a körülményekhez és lehetőségekhez képest alapvetően jóindulatúan állt Batthyányhoz. A közvéleményhez hasonlóan ő maga is abban bízott, hogy az uralkodó az utolsó pillanatban a halálos ítéletet megváltoztatja. A megdöbbentő hírt, miszerint a kegyelmi kérvényt elutasították, egyszerűen gyalázatosnak nevezte. A halálos ítéletet kiváltó legsúlyosabb fölségárulási vádak közé tartozott, hogy a volt miniszterelnök királyi szentesítés nélkül rendelt el újoncozást és pénzkibocsátást, diplomáciai kapcsolatfelvételt kezdeményezett egyes külföldi államokkal, illetve nem akadályozta meg minisztertársai törvénytelen intézkedéseit. Emellett felrótták neki azt is, hogy visszatért az uralkodó által feloszlatott, ezzel Bécs szerint törvénytelenül működő országgyűlésbe.
|
Batthyány Lajosné Gróf Zichy Antónia  |
Hiába tanúskodtak mellette a per során olyan egyéniségek, mint báró Eötvös József, vagy a konzervatív Zsedényi Ede, illetve Esterházy Pál herceg, akik mind a dinasztiával szemben tanúsított lojalitását hangsúlyozták, akadtak olyan tanúk is, akik utólag ellenkező tartalmú gondolatokat adtak Batthyány szájába. A miniszterelnök védekezését az a körülmény is nehezítette, hogy nem engedélyezték számára korábbi minisztertársa, Deák Ferenc segítségét, illetve megtagadták István nádor tanúként való beidézését is. Így Batthyánynak - az idegölő fogvatartási körülmények között - saját magának kellett ellátnia védelmét.
Mindezek ellenére megdöbbentően pontosan, alaposan és felkészülten cáfolta az ellene felhozott vádpontokat, óriási önfegyelemről és lélekjelenlétről téve tanúságot. Messzemenően hitt abban, és ezt vádlói előtt is be akarta bizonyítani, hogy ő csak a magyar polgári átalakulási folyamatot megkoronázó, 1848. évi - a király által is szentesített - áprilisi törvényeket védelmezte. Ám hiába, a bécsi legfelsőbb körök eleve eldöntötték a gróf sorsát, elsősorban: Schwarzenberg miniszterelnök, illetve a Magyarországon teljhatalmat kapott Haynau, de leginkább Zsófia főhercegné, az ifjú Ferenc József császár anyja, aki személyes bosszúvágyat és gyűlöletet táplált Batthyány iránt egy állítólagos, a horvát bán részéről neki címzett és a Batthyány kormány által elfogott szerelmes levél miatt. Ezt a levelet és más kompromittáló iratokat azonban az osztrák hatóságok hiába keresték a volt miniszterelnök házában a házkutatások során.
Batthyány hűséges hitvese gróf Zichy Antónia végigkísérte férjét szenvedéseinek állomásain. 1849. január 2-án reggel osztrák katonák szállták meg a család ikervári kastélyát, a grófot keresve. A feleség így értesült férje letartóztatási parancsáról, s mivel a kastélyt 30 órára körülzárták, így még csak figyelmeztetést sem tudott küldeni a pesti országgyűlésen tartózkodó Batthyánynak. Az elfogató parancsban eljáró ezredes, kinek nejét Batthyányné jól ismerte, egy kísérőlevélben mentette ki magát, és sajnálkozott, hogy ezen kellemetlen ügyben neki kell eljárnia. Meghagyta embereinek, hogy a lehető legkíméletesebben és legudvariasabban viselkedjenek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
