A soproni születésű művész írói kibontakozását Szép Ernő, Mikes Lajos és Osvát Ernő segítették. 1926-ban az Est-lapok és a Nyugat munkatársa lett. 1936-ban Baumgarten-díjra jelölték, díjazását azonban a hatóságok megakadályozták. A pályája első felében írt elbeszéléseit a csodavárás, a zsidó messianisztikus életérzés hatotta át. Későbbi elbeszéléseiben korának társadalmát, az ember kegyetlen hajlamait ostorozta. A társadalom kivetettjeinek sorsát ábrázolta nyugtalan, sajátosan stilizált nyelven. Publicisztikáját is a zsidóság problémái foglalkoztatták. A fasizmus, a zsidóüldözések hatására novellái és regényei témáját főleg a zsidóság múltjából és jelenéből merítette: Mikáel (elbeszéléskötet), Megszabadítottál a haláltól (regény). Ismert műve még A nyolcadik stáció és az Azarel című regények, illetve az Irgalom című novelláskötet. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, majd koncentrációs táborba vitték, ahol áldozatul esett a meghurcoltatásoknak.