Zalavár volt a Karoling Birodalom keleti központja
2007. szeptember 14. 13:00
A korábban szláv fejedelmi központnak gondolt Mosaburg (Mocsárvár) a 9. században a Karoling-birodalom legkeletibb grófságának volt a székhelye.
A Dunántúl a Nagy Károly által alapított - a mai Svájc, Ausztria, Németország, Franciaország területét és Olaszország északi részét magába foglaló - Birodalomhoz tartozott. A terület két nagy egységre bomlott: feltehetően Szombathely környékén található a Rábától északra fekvő terület központja, az alsó pannóniai rész központja pedig Zalavár, azaz az akkori nevén Mosaburg volt - mondta el Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársa.
Emlékeztetett arra, hogy a mai Zalavár környékén építette fel 855-860 között a salzburgi Liupram érsek azt a háromajtós, folyosókriptás zarándoktemplomot, amelynek szentélyében kőből épített sírboltban temették el Hadrianus mártír mumifikálódott testét.
Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa utalt rá, hogy a leletek alapján a 9. században Mosaburg gazdag település volt. Érdekes kerámiák, bronz lószerszámveretek kerültek elő. A honfoglalás előtti leletekben több az edénytöredék és az állatcsont, mint a föld, ezzel szemben a honfoglalás utáni megtelepedők takarékosabbak voltak, jóval kevesebbet szemeteltek. Szegényebbek voltak, nem tudták olyan gyorsan pótolni az edényeket, és talán húst is kevesebbet fogyasztottak - mutatott rá a szakember.
Hozzátette: Zalavár-Vársziget a 11. században is megőrizte központi szerepét. A régészet- és a történettudomány korábban Balatonmagyaródot, Fenékpusztát és Zalavárt jelölte meg, mint lehetséges megyeközpont. A kis-balatoni leletmentés során azonban Balatonmagyaród környékén korai központra utaló nyomot nem találtak, és Fenékpusztán is kevés nyom utal a 11. századi megtelepedésre.
Zalaváron a Karoling Birodalom korában épült vár erődítményei még a 11. században is jó állapotban lehettek, a központ kialakításához különösebb építkezésre nem volt szükség. Az előkerült leletanyag mennyisége alapján is Zalavár-Vársziget a legesélyesebb - fejtette ki Ritoók Ágnes. A további kutatási tervek közül a nemzeti múzeum munkatársa az 1019-ben alapított és 1702-ig végvárként működő Szent Adorján monostor feltárását emelte ki.
A palánkvárakat a török hódoltság időszakából ugyan ismerjük, de a térségben épült várakról szinte alig van tudomásunk. Kanizsa eleste után Zalavár előretolt helyőrség volt, a mocsár védelmében a végvár végig magyar kézen maradt - mutatott rá Ritoók Ágnes. Megjegyezte, hogy bár a monostor területén a 18. századtól kő- és homokbánya üzemelt, és az itt található leletek áldozatul estek a homokbányászatnak, a domborzat alapján szépen kirajzolódik a ma már erdővel benőtt területtől nyugat felé eső részen a végvár külső védműve, ahol érdemes folytatni a kutatást.
A Zalavár környéki feltárásokat - a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia közös kutatási programját - a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
