Halálsugáron dolgoztak a szovjet feltalálók
2007. augusztus 16. 10:00
Élete utolsó éveiben Guglielmo Marconi (1874-1937) a híres feltaláló elmesélte, hogy olyan kutatásokat végzett, amelyeket az újságok "a halál sugaraként" mutattak be.
<
A szovjet kormány 1935-ben hozta létre az NII-9 intézetet, amelynek az volt a feladata, hogy megfejtsék: miként lehet stabilizálni az elektromágneses hullámok generátorainak frekvenciáit. Ezek lettek volna a `halálsugarak`, amelyekkel Marconi is foglalkozott.
|
Marconi egy kevésbé halálos eszközzel |
Az NII-9 munkatársai 1936-ban még megterveztek egy Buran névre keresztelt, 10-11 km hatósugarú kísérleti radart, de ez már nem segített rajtuk. 1937-ben letartóztatták és csak két év múlva, kevéssel a második világháború előtt engedték őket szabadon. Eredményeik azonban nem vesztek kárba, a magas frekvenciájú hullámok generátorait a radar megvalósításához, rádió-bemérésre és fémek edzésére használták fel.
A sors iróniája, hogy 1936-ban egy másik kutató, Jurij Kobzarjov, aki megtagadta, hogy részt vegyen az NII-9 munkájában, sikeresen tervezett egy olyan radarállomást, a Redut, amely 50-95 km távolságból jelezte a repülők közeledését. Ő 1940-ben Sztálin-díjat kapott munkájáért - idézte az orosz tanulmányt a Corriere della Sera című olasz napilap.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
