Kádárnak nem volt alternatívája
2007. június 18. 16:00
A Kádár-rendszer minden tapasztalatát a jelen és a jövő szolgálatába kell állítanunk; a "káros, meddő, vállalhatatlan terheket" magunk mögött kell hagynunk - hangsúlyozta Schmidt Mária történész.
Mint mondta, ha Kádár a hatvanas évek közepén, Hruscsovval bukik, `vitathatatlanul a magyar történelem legkegyetlenebb gyilkosai között emlékezünk rá`, így viszont `a puha diktatúra kacsintgatós népvezére` vált belőle, aki jó politikussá vált abban az értelemben, hogy népe jólétéért tett. Szavai szerint `Kádár János gyáva ember volt`, akinek nem voltak barátai, gyermekei, de idővel türelmes, halogató, `a nyulat a bokorból kiugratni képes` politikussá vált. Schmidt Mária szerint az egykori vezetőnek a hatalom volt az élete, mert azt hitte, amíg hatalmon van, nem kell félnie.
Ha Kádár határozottabb, nem tudott volna ennyi ideig hatalmon maradni - érvelt Roger Gough brit politológus, közgazdász, megjegyezve: a "prágai tavasz" 12 évvel későbbi leverésekor már az ideológiailag sokkal erőteljesebb brezsnyevi idők zajlottak. Így - fejtette ki - a kérdés nem az, hogy a hasonló hátterű Gustav Husák miért nem lett "csehszlovák Kádár, hanem az, hogy miért nem lett magyar Husák", emlékeztetve arra, hogy a magyar vezető igyekezett nem ellenkezni Moszkvával, noha nem mindig azt mondta, tette, amit a szovjet fővárosban vártak tőle.
Mint mondta: Hruscsov, Brezsnyev és Andropov is "fontos és stratégiailag jó megoldásnak" tekintette Kádárt, aki a jó államközi és személyes kapcsolatokat tartotta az érdekérvényesítés zálogának, és aki Muszatov szerint "nem volt igazi bolsevik vezető, inkább baloldali szociáldemokrata típus". Mint mondta, a Rákosi Mátyással és Nagy Imrével alkotott "tragikus háromszög" tagjai közül Kádár tette a legtöbbet Magyarországért.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
