Darázsderék és tetszetős domborulatok: kiállítás a fűző történetéről

2007. június 12. 10:00

Európában a 18. század óta beszélhetünk a mai értelemben vett divatról - derül ki az ELTE Egyetemi Könyvtárának hamarosan nyíló kiállításán.

A divat szociokulturális átalakulása

A divat követése az iparosodással, a gyárak, az üzemek, a varrógépek elterjedésével mind szélesebb néprétegek számára elérhetővé vált. A 19. században sorra jelentek meg az irodalmi lapokkal együtt a divatlapok, s velük a divattudósítások, a divat- és szabásmintarajzok. E században vált el élesen egymástól a nők és a férfiak ruházatának stílusa is.

Középpontban a vékony derék

Az elkülönülés módjait a polgári társadalom - a feudálishoz képest - magánéletet elkülönítő, egyre szigorúbb szabályrendszere, érték- és tabuképzése mozgatta. A divat megvásárolható árucikk lett, olyan termék, melynek birtokában bárki demonstrálhatta az általa választott, elérni és képviselni vágyott értékrendet. A feudális korlátokat átlépő, önereje, képességei alapján fellépő polgárok - férfiak ruházatában a praktikum érvényesült.

A háttérbázist biztosító nők "hagyományosra" szűkített mozgástere viszont a korábbi állapotuknál jobban korlátok közé szorult. A közéletből kirekesztett nők az erkölcsösség és az illendőség letéteményesei, a társadalmi rangot meghatározó megbecsültség, értékmérés reprezentatív eszközei lettek. Míg a férfiak hada a különböző hivatalokban gyűrte a munka dandárját, addig a nők otthon őrködtek a család jó híre felett.

Az egyéni teljesítményt előtérbe helyező társadalomban a férfiak hétköznapi öltözete egyszerűsödött, a nőké viszont egyre változatosabb lett. Az elsősorban reprezentálásra szorított nők a divat védőszárnyai alatt tabusértések sorozatát hajtották végre (a dekoltázs mélysége, a szoknyahossz rövidülése, a szoknya szűkülése, a boka és a lábak láthatósága). Viszont ők, illetve társaságuk szolgáltatta azt a közeget, ahol a szabályok elfogadása történt, tehát itt mutatták be, hogyan illik viselni a ruhát, s egyúttal milyen kapcsolattartási, érintkezési módok érvényesülhetnek. Divattal főként az arisztokrácia és a városi (nagy)polgárság hölgyei foglalkoztak.

A viselkedési tanácsadó irodalom is ekkor élte virágkorát. Erasmus óta foglalkoztak a rendi korlátokat átlépő illemszabályokkal. Knigge után Gottfried Immanuel Wenzel 1801-es "Der Mann von Welt" című könyve a filozófiai és lélektani megalapozottságú társasági oktatóirodalom egyik legnépszerűbb műve volt, melyet egykorúan erősen átdolgozva magyar nyelven is olvashattak. (Az eredeti kiadás egy példánya látható a kiállításon.) A mű sikere nyomán számos más hasonló viselkedési tanácsadó irodalmat ültettek át a magyar viszonyokhoz igazítva.

következő oldal 1 / 3

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?