Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Titokban búcsúztatta Batthyányt a dualizmus elitje

2007. június 8. 13:00 M. Lovas Krisztina

<

Szakálláról és bársony kabátjáról azonosították

1870 január elején a kormány hivatalos lapja, a Pesti Napló szerkesztősége vetette fel, hogy Batthyány Lajos grófnak rendezzenek ünnepélyes temetést, mely tőle halálakor megtagadtatott. Ez a gesztus jelzi, hogy az uralkodóval immár kiegyezést kötött magyar kormány igyekezett beilleszteni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak és hőseinek emlékét az új rendszerbe.

Ez nem volt könnyű feladat, hiszen sértette Ferenc József érzékenységét, akinek - ugyan immár megkoronázott magyar királyként - felelőssége nem volt vitatható az 1849. október 6-i véres megtorlásokban. Ennek az ellentmondásnak az áthidalására született az a megoldás, hogy a hivatalos temetés megrendezését nem a kormány, hanem Pest város képviselőtestülete vette kezébe - mint később 1894-ben Kossuth temetésénél - s egy új közegészségügyi szabályra hivatkozva - elrendelte Batthyány Lajos gróf holttestének exhumálását és újratemetését a pesti Kerepesi úti köztemetőben.

A temetési menet a Múzeum előtt, 1870. június 9.

A temetés megszervezésére felállított bizottság Királyi Pál elnökletével, a miniszterelnök fiának, gróf Batthyány Elemérnek jelenlétében felnyitotta a sírt, hogy megállapítsák a holttest azonosságát. "A sírbolt szabad terére kihozatván, a koporsó teljesen széthullott; a tetem is már nagyon enyészetnek indult. Az elhunytnak szép nagy szakálla azonban teljes épségben fennmaradt, s annak színe is bizonyossá tevé az ugyanazonosságot. A koponya már szétmállott, de még mindig meglátszik azon golyó helye, mely a nemes éltet kioltá. A hulla fekete ruhába volt öltöztetve, s az öltözetdarabok közül a posztó mellény maradt meg legjobb épségben. Azonban a fekete bársony magyar kabát, melyben a vértanú elhunyt, szintén megismerhető" - írja a korabeli jegyzőkönyv.

Az 1870. június 9-i gyászünnepélyt hosszas előkészületek előzték meg. Dacára a kényszerűen visszafogott hivatalos állami megnyilvánulásoknak, a temetést az ország valódi nemzeti ünnepként élte meg, s ezzel a nemzet önmagának szolgáltatott igazságot, ahogy ezt a Vasárnapi Újság már akkor megállapította. A temetést megelőző napon, június 8-án reggel 9 órától este 9-ig Batthyány Lajos gróf díszkoporsóját a pesti ferencesek templomában tették ki közszemlére. Június 9-én, a temetés napján az egész város gyászba öltözött. A középületeken fekete zászlók lengtek, az üzletek zárva tartottak. Délután 1 órakor a templom kapui bezárultak az emlékezők előtt, és az ünnepélyes temetési szertartás kezdetéig a ravatal magányos csendjében az özvegy átadhatta magát személyes emlékeinek és fájdalmának.

A délután háromkor kezdődő gyászszertartást Szabó József esztergomi kanonok vezette, a ferencesek nevében pedig Piry Czirjék házfőnök emlékezett, aki igyekezett Batthyány alakját a kiengesztelődés jegyében beilleszteni a dualizmus rendszerébe. A miniszterelnökben immár a kiegyezéssel megvalósult alkotmányosság nemzeti vértanúját látta. Délután négykor százezres tömeg kísérte Batthyány Lajos földi maradványait a Kerepesi temetőbe.

A Batthyány örökmécses felavatása, 1926. október 6.

A Vasárnapi Újság tudósítója a menetben Andrássy Gyula miniszterelnököt, Eötvös József, Horvát Boldizsár, Gorove István, Kerkapoly Károly és Szlávy József minisztereket; Deák Ferencet egyszerű fekete magyar díszöltözetben és a képviselőház számos tagját vélte látni pártállásra való tekintet nélkül. Az első magyar miniszterelnök földi maradványait a Kerepesi út melletti sírkert délkeleti részén egy négyes fasor szélén, középmagasságú domb tetején, egyszerű márvány üregben helyezték örök nyugalomra. A díszes síremlék Schickedanz Albert tervei alapján 1874-ben készült el.

Volt azonban az ünnepségnek egy sajátságos jelenete is. Az Újépület oldalában, a miniszterelnök kivégzésének színhelyén, azon a helyen, hol Batthyány térdelt, a fasor egyik fájára egy babérkoszorút, a másikra egy gyászfátyollal bevont nefelejcsfűzért illesztett egy ismeretlen kéz. A babér felett egy kis olajmécs lobogott. Ez az egyszerű de jelentős dísz a katonai laktanya oldalában még sokáig látható volt. Senki nem akart, vagy nem mert hozzányúlni. Elgondolkodtatóan hosszú idő telt el azonban, míg a kivégzés emlékhelyén 1926-ban végre felállították a Batthyány örökmécsest.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Titokban búcsúztatta Batthyányt a dualizmus elitje

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. nyár: Hírhedt emberrablások

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra