Fogyasztói bojkott vívta ki a rabszolgaság felszámolását
2007. április 13. 12:30
Anglia idén ünnepli a rabszolga-kereskedelem eltörlésének 200. évfordulóját, de annak öröksége még mindig a brit mindennapok része.
A rabszolga tulajdonosokat már kárpótolták
Anglia, mint a világ műhelye a nemzetközi rabszolga-kereskedelem hatodát kitevő 3,25 millió afrikai rabszolgát kapta megtermelt áruiért cserébe. A nyugat-indiai és amerikai ültetvényekre szállított embertömeg életben maradt része alapozta meg a szigetország 19. századi gazdagságát. A rabszolgaság története számos vonatkozásban máig ismeretlen, ugyanakkor mindenki számára jól látható és érzékelhető. Jelen van minden nagy angliai épületben: az ipari forradalom gyáraiban, a malmokban és raktárakban, az impozáns kereskedőházakban, templomokban, bankokban. A Bank of England és a Barclay eredete éppúgy a rabszolgaságban gyökerezik, mint a National Gallery, a Parlament, vagy London dokkjai, Bristol és Liverpool városi látképe. S ott van a mindennapi fogyasztási cikkekben is: a cigarettában, a kávéban és a cukorban.
|
Megemlékezések a Föld körül: kiállítás Fokvárosban |
Nem csoda hát, hogy az életét a rabszolga-kereskedelem eltörlésének szentelő abolicionista Thomas Clarksonnak 35 ezer mérföldet kellett megtennie lóháton, hogy meg tudja írni a történetet. 20 ezer tengerésszel beszélt, hogy bizonyítékot szerezzen a döntéshozók meggyőzésére, akik közül a legbefolyásosabb William Wilberforce volt. A két férfi 1787 elején találkozott egymással Kestonban (Kent) egy magánvacsorán. Az est végére Wilberforce, parlamenti képviselő, támogatásáról biztosította Clarksont.
Az idei "Wilberfest" azonban figyelmen kívül hagyja a történet nagy részét. Miközben ugyanis Wilberforce reformját méltatják, elsiklanak az afrikai és angol munkások szerepe fölött. Nem említik meg, hogy a rabszolga-kereskedelmet azért lehetett eltörölni, mert gazdasági és politikai szempontból is ez volt ésszerű, és hogy a rabszolgaság megszűntével nem a rabszolgák kaptak 20 millió fontnyi kártalanítást, hanem a tulajdonosaik. "Nem történt igazi bocsánatkérés, csupán sajnálkozás. A nyugat-indiai rabszolgalázadások szerepe sem kapott megfelelő elismerést. Ha valakinek hat hüvelyknyi mélyen a hátába vágnak egy kést, majd két hüvelykkel visszahúzzák, az már elég ok az ünneplésre?" - tette fel a kérdést Dr. Hakim Adi, afrikai történelemmel foglakozó oktató a Middlesex Egyetemen.
|
A királynő is emlékezett |
Birminghamben beszédei közvetlen hatással voltak a helyi rabszolgaellenes mozgalom tagjaira, mint például Joseph Sturge, Josiah Wedgwood és Erasmus Darwin tevékenységére. De Birmingham nem csak erről volt nevezetes: itt készítették a lábvasakat és a fegyvereket, amelyek a kereskedelem hatékonyságát növelték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
