Rituális gyilkossággal vádolták a tiszaeszlári zsidóságot
2007. április 4. 17:45
Százhuszonöt éve, 1882. április 4-én vette kezdetét egy fiatal cselédlány, Solymosi Eszter eltűnésével a tiszeszlári vérvádperként híressé vált eset.
<
Antiszemita vádak a bizonyítékok ellenére
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyre több szemtanú jelentkezett, akik egyöntetűen állították: utoljára a zsinagóga előtt látták a lányt, majd nem sokkal később kétségbeesett kiabálást hallottak az épület felől. A hallottak alapján az anya újból feljelentést tett, mondván, hogy a templomszolga kisebbik - mindössze négy és fél éves fia - kikotyogta, hogy bátyja a kulcslyukon keresztül szemtanúja volt a gyilkosságnak.
Az események felgyorsultak, május 19-én Bary József aljegyző, kijelölt vizsgálóbíró elrendelte a templomszolga, Scharf József és felesége letartóztatását. Az állítólagos szemtanút, Scharf Móricot elkülönítve tartották, nehogy beszélni tudjon szüleivel. Bary semmilyen közvetlen bizonyítékot nem talált a több mint tíz vádlott bűnösségére, ez azonban nem számított, hiszen ott volt az idősebb fiú vallomása - amelyről a szellemileg csökkent képességű Móric később elmondta, hogy erőszakkal csikarták ki belőle.
A tiszaeszlári ügy július 18-án vett újabb fordulatot, amikor a Tiszából előkerült a fiatal lány sértetlen holtteste. A legkevésbé sem pártatlan vizsgálat végül úgy fogalmazott, hogy a holttest nem Solymosi Eszteré, bár az ő ruhái voltak rajta, a holttestet megtaláló tutajosokat megfélemlítették, így eredeti vallomásukat visszavonták. Bary József és Solymosi Eszter családja azt állította, hogy a zsidók egy másik nő tetemét csempészték oda, ám ezzel is csak bűnösségüket bizonyították.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
