1570. október 10-én Nagyváradon református családban született, 1583-ban katolizált. Belépett a jezsuita rendbe, Bécsben filozófiát, Rómában teológiát tanult, 1596-ban pappá szentelték. 1603-tól a grazi egyetemen tanított. 1616-ban előbb turóci préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki. 1629-ben bíboros lett. A magyar művelődéstörténet és irodalom egyik legjelentősebb alakja; a magyar irodalmi nyelv fejlődésének jelentős állomását képviselik a Prédikációk címmel kiadott beszédei. 1623-ben Bécsben létrehozott egy magasabb papnevelő intézetet, a későbbi Pazmaneumot. 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, a mai ELTE ősét. Mint a katolikus egyház magyarországi feje és az ellenreformáció vezéralakja, a Habsburg-ház érdekeit szolgálta, de támogatta Erdély önálló államiságát. Egyházkormányzóként hozzájárult a római katolikus egyház megújulásához, egyházmegyei és nemzeti zsinatokat hívott össze. Számos főúri családot (Thurzó Kristóf, Esterházy Miklós, Zrínyi György) ő térített vissza a katolikus hitre. - 1921-50 között a nevét viselte a budapesti tudományegyetem (ma ELTE). Az 1990-es évek óta működik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ahol négy karon folyik a felsőfokú oktatás: Hittudományi Kar, Bölcsészettudományi Kar, Jog- és Államtudományi Kar, Információs Technológiai Kar.