Zalatnán született 1850. november 24-én. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Jogtudományi tanulmányokat Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Franciaországban folytatott. 1874-ben nevezték ki a győri Jogakadémia tanárává. 1877-ben átvette apja bányaműveinek irányítását, 1878-ban választották első ízben országgyűlési képviselővé szabadelvű párti programmal. 1887-ben került a pénzügyminisztériumba tanácsosi rangban. A minisztériumban elsősorban az Ausztriához fűződő gazdasági viszonnyal, a vámszövetség megújítása körüli problémákkal foglalkozott.Szerepe volt abban is, hogy létrejöhetett a két ország teljesen egyenlő alapon álló közös jegykibocsátó bankja, az Osztrák-Magyar Bank. Több kormányban töltötte be a pénzügyminiszteri posztot. Kiválóan értett ugyan a pénzügyekhez, de kevés kormányzati-politikai elképzeléssel bírt. 1912. április 22-től 1913. június 10-ig tartó miniszterelnöki megbízatását is inkább a Szabadelvű Pártból alakult új párt vezető rétegéhez főződő személyes kapcsolatainak köszönhette. Vaskövetkezetességgel hajtotta végre Tisza István terveit a parlamenti obstrukció letörésére, a nemzetiségi kérdés kezelésére, a háború esetére szóló kivételes intézkedésekre stb. Az ellenzék természetesen nemcsak Tiszát, hanem őt is támadta. Megbuktatására az ún. Désy-Lukács per adott lehetőséget. Désy Zoltán ellenzéki képviselő ugyanis több alkalommal `Európa legnagyobb panamistájának` nevezte a miniszterelnököt, mert 1910-ben pénzügyminiszterként 4,5 millió koronát bocsátott a Nemzeti Munkapárt választási céljaira. A kormányfő nyilvános becsületsértés címén pert indított a képviselő ellen. A vádak azonban igazolódtak, és a királyi tábla Désyt felmentette. A kormányfő 1913 júniusában kénytelen volt benyújtania lemondását. 1927-től haláláig az újjászervezett felsőház tagja volt.