Bolognában született 1557. augusztus 15-én. Sokoldalú tehetség volt, könyv- és éremgyűjtő, teoretikus, író és költő. Eredetileg ötvösnek készült, parmai és velencei útján ismerkedett meg a rézmetszéssel. Mintegy 270 metszete arról tanúskodik, hogy kiváló grafikus volt. Grafikái között mitológiai kompozíciók, Tasso műveihez készített illusztrációk, színpadi jelenetek és tankönyvi ábrázolások is szerepelnek. Festői működésére a bolognai manieristákon kívül Lodovico volt nagy hatással. Elsők között festett klasszicizálóan szerkesztett, reális törekvésű tájképeket (Sziklás táj, fürdő férfiakkal). Részt vett a bolognai Palazzo Magnani, a Palazzo Fava és a Palazzo Sampieri freskóinak munkálataiban. Főbb művei: Krisztus és a házasságtörő nő (1583), Madonna, szentekkel (1586), Szent Jeromos áldozása. Parmában érte a halál.