Toporcon született, 1844-től Pesten ügyvéd. A reformmozgalmak híve, az Ellenzéki Kör választmányi tagja, az 1848-as ifjak egyike, a Batthyány-kormányban igazságügyi minisztériumi titkár, országgyűlési képviselő, kormánybiztos, a forradalmi törvényszék tagja volt. A szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, újságíró lett, s francia nyelven megírta a magyar forradalom történetét. A kiegyezés után hazatért, országgyűlési képviselő, 1869-től pedig a 48-as párt elnöke lett. Ő volt a 48-as békés parlamenti reformtaktika kialakítója, bár ezért Kossuth támadta. A Függetlenségi Párt megalakulása után, 1884-ben annak is elnöke lett. Harcolt a közös ügyek ellen, a liberális egyházpolitikai törvényekért, a polgári házasságért és az analfabéták oktatásáért. Nyíregyházán hunyt el 1892. november 2-án. Békés város hajdani képviselőjének bronz szobrot állított és avatott 1998. március 15-én.