Szászországban, egy szegény takács tizennegyedik gyermekeként született, de elvesztette látását. A vak gyermeket főként nagyanyja kapcsolta össze a világgal, elsősorban meséi által, amelyek bizonyára sokban hatottak a fiú képzeletvilágának fejlődésére. Végül egy négyéves korában végrehajtott operáció visszaadta szeme világát, s így tanítóvá képezhette magát, de nem sokáig dolgozhatott. Lakótársától eltulajdonított egy pipát és egy szivarszipkát, amiért börtönbüntetésre ítélték. Mivel büntetett előéletűként senki sem alkalmazta, szélhámosságokkal próbálkozott, de újból becsukták. Első regényeit is a börtönben kezdte írni. Szeretett volna távoli vidékeket bejárni, de mivel erre nem volt lehetősége, kalandregényeinek színhelyét helyezte oda. Hősei erősek és bátrak, ügyesek és tapasztaltak, értik a tréfát, mindennek tetejében pedig jó és nagylelkű, kifogástalan jellemű ideálképek. Könyveit huszonnyolc nyelvre fordították le, csak német nyelvterületen nyolcvanmillió példányban fogytak el. Sikere tetőpontján az olvasók előtt el is játszotta kitalált regényhőseinek szerepét, és Old Shatterhand vagy Kara ben Nemsi öltözetében mesélt nekik személyesen újabb, sosem volt kalandokat. A csalást leleplezték ugyan, de könyveinek világsikerét ez sem tudta megállítani. Hermann Hesse német író írta róla: `a legragyogóbb képviselője egy bizonyosfajta költészetnek, amely az egészen eredetiek közé tartozik, és amelyet talán a vágybeteljesülés költészetének nevezhetünk`. Legismertebb művei A sivatagon keresztül-kasul, Az ezüst tó kincse, A medveölő fia, Életem és törekvéseim és főleg a Winnetou. Radebeul-ben hunyt el 1912. március 30-án.